Egy hete zajlik az Ukrán - Orosz (világ)háború. Úgy tűnik, a vén róka elszámította magát és most nagy bajba kerülhet.
Putyin Kijevet ostromolja, de máris elveszítette a háborút, pedig tanulhatott volna a mesterektől. Az Egyesült Államok 1961-től 1973-ig véreztette Vietnámot. Első lépésként azt hazudták, hogy az észak-vietnámi hajók provokálatlanul támadást intéztek amerikai rombolók ellen 1964 augusztusában a Vietnámi-öbölben (Tonkini-öböl), mire természetesen 12 évnyi háborúval válaszolni kellett. Ezt a fake news-t legyártotta a hadsereg, aztán a média sulykolta bele az amerikaiak majd a világ összes fejébe. Egy darabig jól működött az áldozat szerep, de lassan kifogytak a munícióból és túl sok fiatal amerikai életet áldoztak fel a fegyvergyárak profitjának oltárán, hogy a társadalom meg ne elégelje. Az igazi vereséget a saját közvéleményük mérte a hadseregre, amitől az indokoltságát vesztett invázió beszüntetésre került. Közben, mellékesen, Kambodzsát (1969-1970) és Guatemalat (1967 – 1969) is megszórták.
A Vietnámi háború sorsdöntő fordulatot jelentett, hiszen ekkor vált képessé a közvélemény megakadályozni és visszavonulásra késztetni egy hadsereget. Ettől kezdve igyekeztek titkolni vagy legalább csillapítani a háborúkról kikerülő információkat, amennyire csak lehetett. A következő mérföldkő Irak 1991-es lerohanása volt, amit szintén egy áldozat bemutatásával kezdtek, ebben az esetben Kuvait lett az ürügy. Norman Schwarzkopf-ra, a hadműveleti főparancsnokra azóta is mindenki emlékszik. Mivel sikerült egy áldozatot felmutatni, ezért a média rögtön szabadságharccá, felszabadítássá változtatta az eseményeket és mindenki drukkolt azért, hogy a rossz Szaddamot a jó Amerika alaposan megruházza. Innentől rájöttek, akiknek rá kellett, hogy a jó háború az, amit a szőnyegbombázások előtt a média és a celebek is jónak aposztrofálnak. Az ilyen háborúkban nem vér folyik, csak szemetek és aljadékok pusztulnak, akiknek nincs lelke és nem fáj nekik semmi. Nem lehet őket sajnálni. Ettől kezdve mindig fel lett építve egy jó kis mitológia a kazettás bombák elé. Általában az emberiség, azaz Amerika ellenes terroristák és cégéres gazemberek ellen folyt a küzdelem. Mivel a néző nem járhat ott közvetlenül, ezért a média igyekezett megteremteni ezt az illúziót. Annyira gépiessé vált ez a klisé, hogy még az Amikor a farok csóválja... című filmben 1997-ben (!) be is mutatták. Előtte is pontosan tudta mindenki, hogy „így megy ez”, de eztán már kétség sem férhetett hozzá.
1963-ban J. F. Kennedy-t cinikusan, a világ szemeláttára végezték ki Dallasban, mivel nyilvánosan beszélni merészelt arról, rájött egy világméretű összeesküvésre, amely mély államként regnál az USA és az emberiség feje fölött. A gyilkosság azóta sem tisztázott, azaz prímán sikerült. Az elkövetők elpárologtak, mint a kámfor pedig rengeteg szemtanú volt jelen és még filmen is rögzítették. Innentől bármit bele lehetett hazudni az emberek képébe, ezért meg is tették.
2001-ben nem az űrodüsszeia jött el, hanem a legarcátlanabb szemfényvesztés, amikor leomlottak a világ szeme láttára az ikertornyok, a fizika törvényeit is meghazudtolva. (9/11 – Az igazi konteo: https://felhom.blog.hu/2021/09/11/9_11_az_igazi_konteo) A média néhány órán belül még az elkövetők neveit is tudta, sőt azt is, hogy egy szaudi-afgán Oszama áll a történtek mögött, meg a kecskepásztorok, akik nem szívlelik az USÁ-t. Ja, nem, ez tényleg durva lett volna, ezért elnevezték őket Táliboknak, azaz tanítóknak, ami sokkal misztikusabban hangzott. Ezek az elvetemült terrorista tanítók, talán elvégezték az általánost, mindenesetre 10 évvel korábban lefeküdtek Amerikában, így alvó ügynökök lettek. Két héttel az előtt keltek fel, amikor az afgán sivatagból, térerő nélkül is rájuk csörgött Oszi. Gyorsan vettek néhány órát kisgépen, aztán belevezették az óriásrepülőket az épületekbe. Ez kb. annyira lehetséges, mint általános jogosítvánnyal pótkocsis kamiont vezetni. Mégis sok mindenki megette, sőt, azóta is elhiszi.
Putyint szinte a színrelépésétől kezdve utáltatja a média. A gyenge és alkoholista Jelcint követően, akivel azt tettek a nyugati politikusok, amit akartak, Vlagyimir Vlagyimirovics erőskezű, pragmatikus figura. Az oroszok alatta visszanyerték öntudatukat és az életszínvonaluk is nőni kezdett. Már nem lehetett Hodorkovszkijon keresztül kicsempészni az ország vagyonát, szinte ingyen. Ezzel a fickóval valahogy le kell számolni. Jelenleg azt terjesztik róla, hogy dührohamai vannak, elmebeteg, beszámíthatatlan, szóval olyan, mint Biden, csak rosszabb.
A médiauralom bárkiből képes szörnyeteget faragni. Szaddam Husszeinből is véreskezű diktátort gyártottak, akinek a neve hallatára milliárdok asszociáltak az elnyomásra és a földi borzalmakra, miközben annyi bűne volt, hogy átállt az oroszok oldalára és megpróbálta az olajat euróért továbbadni. Olajjal kereskedni azonban csak dollárért lehet, mivel a dollár egyik fedezete - a jenkik hadseregén kívül. Irak mészárlását és tönkretételét egyenes, élő adásban közvetítette a televízió. Annyira belehergelték a Föld lakóit ebbe a keresztesháborúba a gonosz ellen, hogy el is felejtette mindenki azt az apróságot, miért is kell megbüntetni egy olyan bűnért, amihez semmi köze? Ugyanis a médiahazugság az afgánokat hibáztatta az ikertornyok leomlasztásáért. Akkor mit is keresnek az amerikai csapatok Irakban? Hát a tömegpusztító atomot meg az Antraxágyút! Olyan simán siklottak át nézők százmilliói ezen az apróságon, mint az acél varázslatos elporladásán.
A háború ma már médiaesemény és eképp illik kezelni. A módszer lényege az előkészítés, az egyszerű, egybites igazság felmutatása, az áldozat megjelölése, ha nincs, akkor a demokráciát nevezik ki annak. Ezek után indul a szőnyegbombázásszerű gyűlöletkeltés, minden órában sulykolják, hogy a rossz miért gonosz és az emberiség – vagy az áldozat - mennyire veszélybe kerül miatta. Minél banálisabb és elrugaszkodottabb az egész, annál jobban működik. Sőt, ami megdöbbentőbben absztrakt, azt eszik meg a legjobban. „Az afgán kecskepásztorok repülővel mennek a földgolyó legvédettebb objektumának, a világ másik oldaláról, hogy elpusztítsák az igazságos és makulátlan amerikai demokráciát.” Milliárdok hisznek benne.
Amikor már mindenki vért hány pl. Szaddamtól (aki ügye iraki és nem afgán), már betéve fújja kívülről a legnagyobb hülyeséget, akkor indulnak meg a csapatok. Kinyírnak jó sok embert, civileket, de mindenki nekik drukkol. Imádják a nézők, ahogy rárúgják a gonosz muszlimokra az ajtót és elfogják a nyolcgyerekes, ártalmatlan családapát, akinek rátérdelnek a fejére. Az egész világ érzi, megmenekültünk. Putyin itt tévedett. Nem készítette elő a terepet a médiában, illetve nem tévedett, hanem a véleményhatalmat bitorló háttérhatalom közel sem engedte a platformhoz. Itt nyer értelmet a több, mint 20 éve tartó démonizálás. Ha egyszer majd kell, csak felerősítik. Éppen ez folyik. Putyin elvesztette a közvéleményt, amit az ukránok oldalán vetnek be, azok, akiknek kellenek az ukrán gázmezők, akarom mondani, az ukrán nép szabadsága.
Bizony, a háború az energiaellátásért folyik, az ukrán gázmezők megszerzéséért. Ha Putyin győz, akkor az övé a gázmonopólium és annak adja el és annyiért, akinek és amennyiért akarja. (Miért nem engedi az USA a Németeknek használni az Északi Áramlat 2 vezetéket?) Ha veszít, akkor ez az óriási tartalék is a háttérhatalom birtokába kerül. Ebben az esetben Oroszország újra kapitulálhat, le fogják szorítani a térképről, tönkre teszik, megszüntetik, feldarabolják. Ezért áll mellé Kína, ugyanis, ha a medvének vége, akkor már csak vele kell elbánni és meg lesz a világbirodalom, a világkormány. Egy úr lesz és egy rendszer. Egy diktatúra. A demokrácia nevében és színeiben.
Amennyiben Putyin nyer, abban az esetben értékelődik fel a médiaháborús győzelem. Meg fogják kérdezni az idomított európaiakat; vennél gázt Szaddamtól, akarom mondani, a véres kezű, tömeggyilkos Putyintól? Hát, persze hogy nem! Jöjjön inkább az amerikai palagáz, tízszer annyiért! Ugye, micsoda véletlenek vannak? Megint úgy alakult, hogy mindenképpen azok járnak jól, akik eddig is.
Mitől világháború? Attól, hogy ismét mi, Európaiak fogunk benne padlót és a mi gazdaságainkat veti vissza évtizedekkel. Mint az elsőben és a másodikban. Most imádkozhatunk, hogy a világ mohó urai elégedjenek meg ennyivel és ne szélesítsék ki világégéssé. Ezt a harcot 2014-ben már megnyerték az amerikaiak, amikor 5 milliárdért a Majdanon megpuccsoltatták Janukovicsot.
