Felhő

Felhő

Mitől hamis a Besúgó c. sorozat

2022. július 03. - Tamás bátya

Manapság nagy siker a Besúgó című magyar sorozat, ami a rendszerváltás témáját dolgozza, dolgozná fel. Azonban az egész alapkoncepció hibás. Vajon miért?

A sorozattal az M5 is foglalkozott az Ez itt a kérdés, 2022. június 2. - "A besúgó" - Hol a határ valóság és fikció között? című műsorban (https://www.youtube.com/watch?v=V8IM_agO64s). Sajnos világos választ a szekértők sem tudtak adni, így rám maradt a feladat, hogy elmagyarázzam.

A Besúgó című sorozat arra vállalkozott, hogy bemutassa a rendszerváltás előtti borzalmas kommunista időket. Egy fiatal, vidéki sakkbajnok, Demeter érkezik a kollégiumba, hogy elkezdje tanulmányait az egyetemen. Azonban, mielőtt még bármihez hozzákezdene, már a vonaton beszervezi a titkosszolgálat és megbízza azzal, hogy figyelje meg Szávát, évfolyamtársát, az antikommunista szervezkedőt. Ebből az alaphelyzetből futunk neki a cselekménynek. De mielőtt elkezdem felhozni és megindokolni az alapvető hibákat, néhány szó az emberarcú szocializmusról.

Kádár a nyolcvanas évekre megöregedett. Tudta, elkerülhetetlen a rendszer összeomlása. A diktatúra már nem volt annyira véreskezű, és erőteljes, mint korábban. Megfáradt. Az erjedésből a benne élők nem fogtak fel túl sokat, csak annyit, hogy könnyebben lehetett kijutni Bécsbe Gorenjéért, mint korábban. Itthon azonban még mindig nem lehetett kapni celofános kiszerelésben kechupot. Csak üvegest, ami egyébiránt Bulgár gyártmány volt, elképesztően finom és konkurencia nélküli. Az volt és kész. Az egyetemisták nem jártak autóval, tömegközlekedtek, a bicikli nem volt divat a városban. Az igazán menőknek kismotorja volt, Komár, Babetta, Jáva vagy a legnagyobb ágyú, a Simpson. Akinek Simpsonja volt, az az élet császárának számított. Ebből következik, hogy amikor a Besúgóban a srácok taxival járnak, mint a sajátjukkal, az óriási anakronizmus. A kilencvenes években már nem volt meglepő, de az már a rendszerváltás utánra esik. De a legnagyobb baklövés még csak ezután következik.

A szocializmus, ahogy a Szovjetúnióban nálunk is egy proletár rendszer volt. Egy hatalomvágyó, nem túl szofisztikált, puccsista klikk ragadta magához a hatalmat, amit meg is akart tartani élete végéig. A követelmény egyszerűen megfogalmazható, engedelmeskedj Moszkvának, gátlástalanul hajtsd végre a parancsait a magyarok elnyomását illetőleg. A kommunisták főleg kontraszelektált, gátlástalan bunkókból álltak. Ezt súrolja a történet, de nem bontja ki eléggé. A felső vezetők a párt ranglétráján léptek előre, ahogy múlt az idő. Ennek lett a következménye, hogy a párt vezetői kihalásos alapon követték egymást. Az igazi karrier és az ezzel járó hatalom hatvan felett várt a türelmes párttagokra. Aki fiatalabb volt és nem elég kitartó az nem rúghatott labdába. A párt személyi struktúrája ezért 1957-ben már kialakult a megüresedő helyeket nem fiatalokkal, hanem saját generációjukkal, az ismerős mozgalmárokkal töltötték fel.  A ’70-es, ’80-as évek Híradót megfigyelve egyértelműen látható ez az elöregedett személyi állomány. Fiatalokat nem engedtek a húsosfazékhoz, a nagy generáció féltékenyen őrizte kiváltságait az új vagy esetleg okosabb, műveltebb fiatalokkal szemben. Ebből következett, hogy a fiatalok – a filmmel ellentétben – nem tehettek semmit, mivel nem volt hatalmuk és le is szoktatták őket arról, hogy ezzel kacérkodjanak. A legendákkal ellentétben a Fidesz sem a rendszerváltás előtt nyerte az erejét, hanem a felűről jött „innentől rendszerváltás” parancs után. Tehát a nomenklatúrára nem az egyetemisták, hanem a feltörekvő második vonal – a jóval idősebbek - jelentett inkább veszélyt, de őket mással tartották sakkban.

A fiatalokat a diktatórikus berendezkedés is akadályozta, két módon. Egyrészt a lehetőségekhez képest mindent megkaptak a nyugattal történő verseny miatt. Olcsó volt a szórakozás, nyitva állt előttük az éjszaka, nyáron a strandok csupán a külföldi utazást korlátozták. Napi szinten érték egymást a házibulik, olcsón lehetett alkoholhoz jutni, zenét hallgatni, színházba, moziba járni és sportolni. Rengeteg ingyenes programmal is ellátták őket. A minőség gyenge volt, amit mennyiséggel pótoltak. Egyszerűen, kényelembe ringatták őket. Másrészt semmi esélyt nem hagytak nekik a rendszer megdöntésére, így hozzá sem fogtak. A változáshoz fegyveres erőre lett volna szükség, ahogy ’56-ban. Ezt mindenki pontosan tudta, mivel a lengyel események ezzel párhuzamosan zajlottak, ezt figyeltük, amiből egyértelműen kiderült, mi lesz a sorsa annak, aki ilyenre vetemedik. A lengyelek elszegényedése és ’56 komoly intő példa volt, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. Magam, aki abban az időszakban középiskolás voltam, a budai várban és környékén töltöttem időm zömét, egyetlen illegális szervezkedésről sem hallottam.  Nyoma sem volt, pedig kerestük a kalandot, ahol csak lehetett.

A korszak legkomolyabb ellenállási megmozdulása az 1986 március 15.-i Lánchidi csata volt. Ezt sem kifejezetten egyetemisták szervezték. Nagyjából pár ezren vettek benne részt, vegyes korosztály részvételével. Megközelítőleg ötszáz személyi igazolványt gyűjtöttek be a hatóságok, amiből a létszámra lehet következtetni. A mai napig nem tudható, hogy ki állt a háttérben, valódi megmozdulás történt vagy jól szervezett belügyi provokáció ment végbe a keménymag leleplezése és megfélemlítése érdekében. Az egész esemény következménye szimbolikusnak mondható.

A filmben Száva arra készül, hogy egy nagyszabású dzsembori vagy fesztivál keretében robbantja ki az ellenforradalmat. Nos, akkoriban minden eszköz az állam, azaz a kommunisták kezében összpontosult. Nem léteztek magáncégek és magánmegoldások az állam kikerüléséhez. Ma már nehéz elképzelni, de tényleg mindenből egy állt rendelkezésre. Fesztivált vagy az állam szervezett, vagy senki. De ez csak az egyik vetület. A másik az értesítés. Ahhoz, hogy komoly tömegeket hozzanak össze értesíteni kellett őket. Csakhogy az összes média a párt kezében összpontosult a két tévécsatornával és a három rádióval együtt. A médiában csak párthű emberek dolgozhattak. Telefonnal a lakosság elenyésző része rendelkezett (talán 10%?) és azok is pártmunkások vagy megbízható káderek. Így a terjesztés csak szóbeszéd útján működhetett, ennek hatékonysága, diszkréciója a nullával volt egyenértékű. Az alkotók ezeket a körülményeket egyszerűen nem veszik figyelembe.

A másik baki a diktafon használata. Magyarországon ebben az időben egy diktafon megjelenése kb. az űrrakétáéval volt egyenértékű. A jobb technikai eszközök COCOM listásak voltak, azaz csak illegálisan kerülhettek az országba. Ha be is kerültek, így biztos nem vetették be őket, főleg nem egy külsős révén. A besúgás úgy működött, hogy több besúgó szubjektív (!) információit gyűjtötték be, vetették össze és az egyezéseket keresték. Ami összevágott azt hitelesnek vették, a többit nem. Ha direkt vagy véletlenül mindenki ugyan azt hazudta, akkor az úgy volt, senki sem kérdőjelezte meg és nem kerestek hozzá technikai bizonyítékot sem. Ebből következett, hogy a rendszer nagyjából a boszorkányüldözés színvonalán működött. Arról már nem beszélek, hogy a felvételt a dramaturgia sem használja, Demeter elmondja a tisztnek közvetlenül a hallottakat, az meg elhiszi. Akkor minek? Nyilván azért, hogy a történetet továbbgördítse. Kicsit gyenge megoldás.

Ebből az egészből következik, hogy a rendszer megdöntésére szövetkező, földalatti szervezet nem alakulhatott ki egyetemi környezetben. Az egyetemre kádergyerekek is kerültek szép számban, akiknek nem volt érdeke a rendszer halála. Aki egyetemre került, annak már egyenes ágon vezetett az élete a jobb, könnyebb irányba. Ez pont ellentmond a film koncepciójának. Maga a rendszerváltás is egy felülről szervezett folyamat volt. Moszkvában kiadták az ükászt, és itt teljesítették. Szerveztek gyorsan ellenzéket és Lakitelken több zártkörű rendezvényen leosztották a lapokat a megfelelő, rájuk veszélytelen embereknek. A nyilvánosságot, a hétköznapi embereket még csak nem is értesítették, így nem vettek részt a „rendszerváltásban”. A fejünk felett megtörtént, mint sok más egyéb is. A filmnek inkább erről kéne szólnia, ahelyett, hogy hamis illúziókat és meg nem történt eseményeket közvetít a fiatalabb generáció számára.

Egyéb források: 
https://www.youtube.com/watch?v=2rvJXJFIeKE

A bejegyzés trackback címe:

https://felhom.blog.hu/api/trackback/id/tr5817873983

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

evilwolf 2022.07.04. 10:36:15

A besúgók jelentős része még itt velünk. Sokan vannak, még a qrmány és a parlament is tele van velük.
A magát már hívőnek mondó Orbán is besúgó apja MSZMP/komcsi agitpropos volt.
Ennyit a komcsi köpködésről. Meg a történelem fideszi meghazudtolásáról.

Tamás bátya 2022.07.09. 10:18:30

@evilwolf: Jó lenne tényeket, bizonyítékokat látni ezekről az állításokról, meg "a történelem fideszi meghazudtolásáról", ami az írással kapcsolatban egyáltalán nem értelmezhető.

szekertabor · provo.blog.hu 2022.07.28. 17:26:11

Könnyebb lenne, ha láttam volna a sorozatot. Így azonban le kell szögeznem, hogy a poszt helytálló megállapításai mellett az állítás, miszerint egy diktafon anakronizmus lenne, a 80-as évek második felére nem áll meg. 83-85 után már tele volt Budapest használt elektronikai kisboltokkal, ahol a nyugati tömegmárkák (Sony, Panasonic, Sanyo, JVC, stb.) szinte minden terméke kapható volt, a walkman méretű diktafon is. Budapesten a 80-as évekre már a telefonhálózat is sűrűbb volt , és bár évekig kellett várni egy telefonvonalra, de egyáltalán nem igaz, hogy csak kádereknek lett volna elérhető. Szóval ne keverjük a 70-es évek tárgyi világát a 80-as évek második felével.

Tamás bátya 2022.07.28. 20:33:24

@szekertabor: Tévedés. "83-85 után már tele volt Budapest használt elektronikai kisboltokkal, ahol a nyugati tömegmárkák (Sony, Panasonic, Sanyo, JVC, stb.) szinte minden terméke kapható volt, a walkman méretű diktafon is." Ez nem így volt. Személy szerint "hifi buzi" voltam akkor és 16-17 éves. Emlékszem mindenre. A barátommal, aki azóta sajnos már nem él, suli után egész délutánikat töltöttünk ezekben a boltokban. Nagyon kevés ilyen volt. A Kigyó utcában volt egy dolláros bolt, ahol létezett szórakoztató elektronika, illetve egy a Tanács azaz Károly körúton, a zsinagóga és a Dob utca között. Ez csak erre volt szakosodva, ebből ez volt a legnagyobb. Egész pontosan. Slussz. A többi állami boltban, Keravillban, Videoton és Orion cuccok léteztek, kb. mindenből egyféle, kb. 10 évvel lemaradva minőségben a nagy márkáktól. Egy, egy AKAI vagy Pioneer berendezés előfordult, de azok pult alól voltak megvehetők, csak ismerősökön keresztül.
Diktafon nem volt akkoriban. Még ebben a 2 boltban sem, amiket precízen itt leírtam. Diktafon a 90-es évek közepén is drága mulatságnak számított. Walkmant lehetett kapni, de az csak lejátszani tudott. Mivel a '90-es években újságíró voltam, ezért ezt is pontosan tudom. Nem volt diktafon vagy nagyon drágán, de csak a 90-es évektől.

szekertabor · provo.blog.hu 2022.08.01. 10:36:39

@Tamás bátya: A Baross utcában a FSZEK és a Kálvin tér között is volt egy használt szórakoztatóelektronikai kisbolt, 85-87 között mindig ott csorgattuk a nyálunkat a gimiből hazafelé a videomagnók láttán, ott pl. lehetett kapni használt Panasonic felvevő kismagnót. Most talán fogászati labor van a helyén. Én nem vagyok újságíró, ezért tévedhetetlen sem vagyok, de én is a személyes emlékeimre támaszkodom. Abban igazad lehet, hogy minikazettás diktafon akkoriban még nem jött be az országba, mert olyanra nem emlékszem, de persze nem is érdekelt.
süti beállítások módosítása