Az emberek jó része manapság már felismeri, világunk fel van osztva a nagyhatalmak között. Ebben a helyzetben miért gondoljuk azt, hogy az amerikai elnyomás jobb, mint az orosz?
A közvélemény előtt sosem titkolták, hogy Jaltában a két „nagy” megegyezett Európa és a világ felosztásáról. Mindenki tud róla, de kevesen fogják fel, mit jelent. Az Amerikaiak és a Szovjetek határozták meg, melyik ország tördelhető fel és melyik nem. Hol, ki, kit foszthat ki és ki, kivel kereskedhet. Amit ez az egyezmény nem szabályoz, azt az alkalmi erőviszonyok döntik el, de csak is kizárólag a két vezető hatalom között vagy engedélyével. Mivel az egyezmény a II. VH vége előtt, 1945 februárjában köttetett, ezért ma már nem teljesen aktuális. A Szovjetek szétestek, meggyengültek és visszahúzódtak Oroszországba. Kína akkorát nőtt, amire akkor nem számítottak. Ez az apróság is borította az egyensúlyt. Kína az USA nyomában liheg a gazdasági pozíciót tekintve, de a tendenciák mellette szólnak. Néhány év és az élre tör. Amerika nem az a világhatalom, aki ebbe egykönnyen belenyugszik. Számára csak az a lehetőség kínálkozik, ha Kínát meggyengíti és megakadályozza összefogását a harmadik helyre szorult oroszokkal. Európát, az Ukrán háborúval jó időre elintézték.
Mi, Európa az Uniót beleértve az Amerikai uralom alá tartozunk a rendszerváltástól. 1989 volt az a pillanat, amikor ez bekövetkezett. Az életszínvonalunk rakétaként kilőtt és gazdasági szárnyalásunk megfékezhetetlenné vált. Vagy nem?
Az amerikai doktrina alapvetően különbözik az orosztól. Amíg a gyarmatok virítják a lóvét, addig senkit sem érdekel, mit beszélnek. Szidhatják az USA elnökét, polgárait, bárkit, akit akarnak, lényegtelen. De, ha elzáródnak a pénzcsapok, akkor jön a demokratizáció, felszállnak az F-16-osok, kő, kövön nem marad. Az oroszoknál számít a lojalitás. Nem baj, ha a baráti állam nem tud annyit fizetni, csak ne legyen áruló és ne gondoljon rosszat a daragíje drúgiról. Azok közé tartozzon, akik nem szövetkeznek ellenük, a pénzkérdést meg megoldják valahogy.
Az amerikaiak mellett szól az is, hogy nem tartanak diktátorokat. Totális demokrácia és igazságosság jellemzi regnálásukat – áltatják magukat többen. Ennek a legendának ellentmondanak például a Chilében és Iránban lezajlott események. Pinochet tábornok amerikai támogatással úgy tette el láb alól demokratikusan megválasztott főnökét, Aliendét, ahogy kell. 17 évre jegelte is a demokráciát, amiért az Amerikaiak egy pillanatig sem reklamáltak. Hogyne, hiszen a CIA szervezte az egészet. Nem hiányzott nekik egy szocialista fordulat Dél-Amerikában. Iránban Mohammed Mosszadek majdnem hasonlóképpen járt, megbuktatta a CIA és az MI6 közös akciója, a Majdantéri körülményekhez hasonlóan. Reza Pahlavi sahot tették a helyére, az irániak életszínvonala süllyedni kezdett. Az amerikai pénzszivattyúkat rákapcsolták az országra. Tehát, az a legenda, hogy Amerika a demokrácia barátja és a diktatúra ellensége, egész egyszerűen nem igaz. Mértéktelenül gátlástalanok, minden ráfér az arcukra, miközben a jó srác képében szeretnek tetszelegni. Az USÁ-t 1913 óta ugyan az az érdekcsoport vezeti, aki a FED-et (Amerikai Nemzeti Bank) is megszerezte ebben az évben. Az elnökök csak bábuk a kezükben. Valóban demokrácia Amerika?
De nézzük meg ugyan ezt a saját bőrünkön. Amikor a ruszkik feladták és rendszerváltás címén kivonultak, akkor mi az Amcsi érdekszférába kerültünk. Azóta Kánaán van? Rohamosan nőtt az életszínvonal? Hova vándorolt a valódi haszon? Ekkora mennyiségű pénzt csak úgy lehet meglovasítani, ha a nagyhatalmak hozzájárulnak, azaz részesednek belőle. Ebben az időszakban csak jenki befolyás lehetett Európában. Akkor?
Az USA a világ bármelyik pontján beavatkozhat, több, mint száz külföldi támaszpontja van a világ minden táján, a bolygó túloldalán is. Az oroszoknak egyetlen egy, Szíriában. Nemrég még ezt is fel akarták számolni a kedves demokraták, ki is robbantottak egy polgárháborút és destabilizálták az egész arab világot, Arab tavasz fedőnéven. Az amerikai beavatkozások fedett akcióval mennek végbe, erős médiatámogatással. Ahova a küldetésük szól, ott bizonyítottan terroristák, vademberek élnek, akikért sosem kár. Kizárólag a jó ügy érdekében gyilkolják halomra a gonoszokat, akár a mesében. A vélemény- és értelmezési diktatúra a kezükben van. Ezek az alattomos, alig érzékelhető, láthatatlan fegyverek lassan többet ártanak, mint az atomcsapás. A megvezetett tömegek maguk és önként hajtják igába a fejüket a „jó” és az „önzetlenség” benyomását keltő maszlag hatására, ami ellen védtelenek. Hoolywood is önti ránk az érzékenyítő agymosást, ahol a jófiúk mindig nyernek, - és újra megmentik a világot, de csak az érdekünkben.
Az oroszok ezen a terepen is alulreprezentáltak. Nem járják be a világot a jobbító szándék kedvéért, nem avatkoznak be a Föld másik oldalán és nem gyártják nekünk arról a tömegkultúrát, hogy miért jobb a putyini elnyomás, mint a többi. Háborúkat kizárólag szomszéd országokkal vívnak, érdeksérelmeik okán. Hogy ezeknek az ügyeknek a háttérében, felbujtóként ki áll, azt bízzuk mindenki fantáziájára.
Az orosz ipar nem hadigazdaság. Az amerikai viszont igen. Ha Amerika nem tud jelentős mennyiségű fegyvert gyártani, akkor súlyos válságba kerül. Nem véletlen, hogy az újkori történelem egyetlen USA elnökét, aki nem háborúzott, Donáld Trumpot a háttérben regnáló erők úgy távolították el a hatalomból, mint egy kutyát. Az Atlanti hadiipar étvágya kielégíthetetlen, így globálisan, az egész bolygón igyekszik üzletelni. Ehhez jó kis háborúk kellenek, hatalmas technikai veszteségekkel megspékelve. Ezért nem véletlen, hogy Afganisztánban ott maradt az amerikai haditechnika. A veszteséget újra kell gyártani, míg az afgánok, ha használni fogják – és miért ne tennék – a karbantartás és az alkatrészpótlás okán szintén vásárlókká válnak. Két légy, egy csapásra. A II VH. óta kirobbant háborúk 70-80%-áért az USA felelős közvetlenül vagy közvetve. Fontos megjegyezni, ennek hasznát nem az amerikai társadalom élvezi, hanem azok, akik a hadiipart birtokolják. Ne legyen illúziónk, jelenleg az ukrán vér is önnön befolyásuk érdekében folyik, és addig folyatják, amíg fel nem futnak a gazdagodási mutatóink, kizárólag Ukrajna és a világ érdekében.
A végére a legfontosabb, az oroszok nem törekszenek világuralomra, de még a közelébe sem kerültek. Semmiféle erre utaló jel vagy tény nem mutatható ki. Azonban az elképzelhetetlen, hogy a világuralmi törekvések mögött az amerikai vidék farmerjai állnak. Az amerikai szupergazdagok érdekei leválnak a hétköznapi társadalomról. A két érdekszféra párhuzamosan létezik és a hatalomgyakorlók alaposan kihasználják a közösséget. A költség az adófizetőké, a haszon a bankoké. Ne legyen illúziónk, offshore vállalkozások, nem fizetnek adót.
Ez a réteg az I. VH.-ban átvette az irányítást Európa, Afrika, Ausztrália és Kis-Ázsia felett egy huszár vágással. A vérrontás legvégén szálltak be a háborúba és a győzelemért cserébe igényt tartottak szövetségeseik hatalmi befolyására és kifosztási jogosítványaira. Megszerezték a világ kétharmadát, bagóért. A II. VH-ban pedig Ázsia kapujára és erőgépére, Japánra tették rá a kezüket. Azóta azt kommunikálják, a világbékét a Szovjetek, most az oroszok fenyegetik. Sajnos, sokan beveszik ezt a hazugságot.
A mélyállam, a deep state nem elégszik meg ennyivel. A hidegháborút is megnyerték, így már szinte az egész világot bekebelezték. A totális győzelem kapujában állnak. Már csupán Oroszországot és Közép-Ázsiát kell behúzniuk, hogy minden felett uralmat szerezzenek. Ismét ugyan oda lyukadunk ki, a világkormány alakítása karnyújtásnyira került. A mohóság és a hatalomvágy minden ember életét simán tönkreteheti. Döbbenet, hogy most bolygónk szabadságért az oroszok küzdenek, helyettünk is, miközben kötelező kórusban gyűlölnünk őket.
