Mi a lényege az uralomnak? Az uralkodó szempontjából, hogy örök és megdönthetetlen legyen. Mi a lényege a demokráciának? A választás lehetősége. A vezető rétegnek ezt kell megakadályozni, hogy megtarthassák a hatalmukat. A szabadkőművesek ugyan látszólag elvesztették jelentőségüket, de a módszereik itt maradtak. A titkos társaságok mindig olyan dolgokra törekszenek, ami a többség számára nem kedvező, sőt. Amit titokban kell tartani a széles tömegek előtt, azok a nézetek csak károsak lehetnek a társadalmak számára. Egy kis csoport, néhány egyén érdekeit képviselik, a többséggel szemben. De, hogy sikert érjenek el, folyamatosan titkolózni, terelni, hazudni kell, nehogy kiderüljön az igazság. Különben miért ne lehetne nyilvános?

Ami egyre feltűnőbb, hogy a nyugati politika folyamatosan hazudik. Nem egyszer, nem kétszer, hanem mindig. Hogy honnan jön a hazugság kultúrája? Emberi tulajdonság, de az erkölcs mégis tiltja. Nekünk. A kereszténység próbált reformokat bevezetni és példát mutatni. Természetesen önérdekből is, hiszen a közösségen úgy lehetett uralkodni, ha mások disznóságairól mindent, a vezetőjéről semmit sem lehet tudni. Azonban, ne vitassuk el a kezdeményezés kezdeti jószándékát.

Ideig óráig sikerült is hatni, hiszen az örök élet, az üdvözülés ígérete az átlagembert félelemben tartotta, illetve kecsegtette. A középkor rendkívül babonás időszak. Kevés a tudományos ismeret, sok a leküzdendő probléma, aminek a kulcsát nem ismerik. Az időjárás, természeti jelenségek, betegségek mind azt sugallták, hogy van valami odaát, ami ezeket a dolgokat irányítja, mert a földi értelemben megmagyarázhatatlanok. Aztán jött a pestis és megmutatta, hogy hivő és hitetlen között nincs különbség, mindenki belehal. Ettől függetlenül még mindig nem volt más kapaszkodó, és volt, aki felfigyelt az összefüggésekre. Egyébként a bankárok, pénzváltók korábban sem voltak üzleti szempontból szemérmesek. Kiket vert ki – egyszeri alkalommal - Jézus a templomból?

A Fuggerek és a Mediciek áldásos tevékenységének köszönhetően az egyház kínálta lehetőségekből is sikerült gigászi üzletet kreálni, a búcsúcédulák révén. Ha már az istenfélelem is áldozatul esik a kufárságnak, akkor az emberi tartásnak, etikának vége. A pénzemberek ezt a határt is átlépték gátlástalanul és bebizonyították, hogy a gazemberség határtalan. A profit, a haszon nem tiszteli a lelket és az anyagi világot sem. De, akkor mit?

Semmit. Ez a lényege. Az üzlet érdekében mindenen és mindenkin át lehet gázolni, nem kell tekintettel lenni semmire. Ez vezetett odáig, hogy 1913-ban privatizálták a FED-et, az Amerikai Nemzeti Bankot. Senkinek sem tűnik fel, hogy a Dollár 1792 -os alapítása óta az USA pénzneme, mégis a központi, azaz a pénzkibocsátó bankjuk csak 1913-ban alapul? Addig kié volt a pénzkibocsátás joga? Hát, az államé. 1913-ban csak kivették a nemzet kezéből ezt a jogot és néhány gazdag bankárcsalád tulajdonába adta Thomas Woodrow Wilson, az USA 28. elnöke (https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Woodrow_Wilson ). A magánpénz pedig onnantól magánérdekeket szolgál. Ennek a néhány családnak az érdekeit. Ha pedig így van, akkor fennhatóságát ki kell terjeszteni és mindenhol át lehet vele venni a hatalmat.

„Nem érdekel, hogy milyen bábot helyeznek Anglia trónjára… Az az ember, aki ellenőrzi Nagy-Britannia pénzellátását, az uralja a Brit Birodalmat. És a pénzellátást én ellenőrzöm.” Nathan Mayer Rothschild (1744-1812). Ez az állítás, amely több, mint egy évszázaddal korábban hangzott el, mindent elárul a tőke szemléletéről. Annyi azonban látszik még ebből a rövid mondatból is, hogy nagyon fájt, a törvényeket nem ők hozzák. A pénzt pedig erre akarják felhasználni. Néhány emberöltővel később, azonban sikerült ezt is megoldaniuk.

Miért kell titkolózni? Mert az emberek nem igazán szeretik, fenyegetőnek tekintik, ha egy kézben összpontosul minden vagyon, legalább is akkora, amellyel uralni lehet a világot. Márpedig, ha valakiknek van egy pénznyomdája, ahova még a világhatalom Egyesült Államok elnöke sem léphet be engedély nélkül, akkor miről beszélünk? Ki ellenőrzi, hogy mi folyik ott a négy fal között? Mi történik, ha nyomtat magának a tulajdonos (aki nem az állam) néhány milliárdot? Semmi. Ellenőrizhetetlen, megfoghatatlan, szabályozhatatlan. Ehhez azonban biztosítani kell, hogy mások ne kaphassák meg ugyan ezt a kivételes jogot. Erre pedig a törvény a legjobb eszköz, a hadsereg pedig a biztosíték.

A folyamatos titkolózás vezet folyamatos hazugságokhoz, amikor magyarázatot kell adni kényelmetlen kérdésekre. Ki fogadná el, hogy a modernkori európai háborúk sora ennek az érdekcsoportnak a hasznát szolgálták? Hogy akkora anyagi előnyük van, ami behozhatatlan, miközben folyton az egyenlő piaci verseny eszméjét szajkózzák hamisan? Mindent szeretnek, de az egyenlő küzdelmet, amiben veszíthetnek, azt nem. Az már csak külön adalék, hogy az európai háborúk intenzitása 1913 után meghatványozódott és az egész világra kiterjedt. Nincs itt valami összefüggés?

Ha egy folyamatot, egy rendszert meg akarunk ismerni és dönteni akarunk arról, hogy azt a rendszert elfogadjuk-e vagy elutasítjuk, minden részletét ismernünk kell. Ki indította, milyen szándékkal, miből és mit akar vele elérni. Ha ezeket a legfontosabb paramétereket látjuk, akkor tisztában vagyunk azzal, mit választunk. Azok, akik uralják a gazdaságot pont ezt akarják előlünk eltakarni. Egyik lényeges kérdésre se tudjunk választ kapni, ezzel kifejezetten csak a zsigeri, érzelmi motivációinkra redukálják a döntési lehetőségeinket. Amennyiben egy fontos döntéssel kapcsolatban sötétben tapogatózunk és a média folyamatosan sulykol közben egy fedősztorit, hazugságot, akkor a legtöbb ember észre sem veszi és elhiszi ezeket.

Megfigyelték, hogy a piac, a tőzsde sosem produkál logikus, következetes és várható eredményeket? Ha sok az eső, ha kevés, a mezőgazdaság árai összevissza ugrálnak. Hogy a valuta árfolyamok teljesen irreálisak és kiszámíthatatlanok? A Jordán dinár, ami mögött nincs gazdaság, sokkal erősebb, mint pl. a Dollár vagy az Euró. Egyik pénznem sem stabil, mindig változik a ráta, mégpedig kiszámíthatatlanul. Persze, különben a bennfentes információk helyett józan ésszel lehetne kereskedni. Akkor pedig reális lenne, hogy többen meggazdagodnának, mint amennyi kellene.  A világgazdagságnak pedig az a lényege, hogy egy kis csoport alkossa, aki uralkodik és élősködik a többieken.

Bármennyire nem meglepő, a Gutenberg nyomda feltalálásának első, rendszeres felhasználói a Fuggerek voltak. Egyből rájöttek, mire jó a sajtó, a média. Ügyeltek, hogy csak a saját érdekeiknek megfelelő információk kerüljenek a rendszeresen kibocsátott lapokba. Persze, ők állták a cechet.

A nyugati média, bár hatalmas a választék, mégis a dollárosok kezében maradt, abban összpontosul. Felvásárolták, uralják és nem engedik ki a kezükből addig, amíg nem akad valami új. A Google-t, a Facebook-ot, a YouTube-ot, a Twitter-t akármennyire is független újdonságnak tűntek, amint tényezők lettek, megszerezték. Nem durva, hogy a korlátlannak tűnő internet monopolizálva van és csak egy van ezekből, nem pedig rengeteg? Természetesen, az is titok, kinek a tulajdonát képezik igazából, ezt bonyolult céghálókon keresztül takarják el, de sugalmazásaik, cégpolitikai húzásaik, a trendek mindenhol egy irányba mutatnak. Amikor a genderen keresztül tartják sakkban a társadalmakat, mind a gender irányt veszi fel, amikor az ukránokat kell támogatni, akkor mind azt teszi. Ugyan ezért a zsidókat támadják. Mi a logika? Pont az, hogy a zsidóság szuverenista, míg az ukránok globalisták és már a kezükben is vannak. Ha a médiáknak nem egy lenne a tulajdonosa, akkor nem az lenne az érdek, hogy mind másképp tudósítson? Hogy alternatíva lehessen? Ha van választék, akkor sokfélét fognak gondolni az olvasók, nem azt, amit azok szeretnének, akiknek a szolgálatában és finanszírozásában állnak. Ezt a dilemmát úgy oldják fel, hogy megszüntetik a választás lehetőségét. Bár, (most nyugaton) minden orgánum más színű, mégis egy témáról mind egyféleképpen tudósít. Ahogy a demokratikus választást is elveszik tőlünk, úgy az informálódás lehetőségét is.

A politikában ez az Európai Unión keresztül érhető tetten. Alkalmatlan embereket csúcspozícióba küldenek és senki sem választhatja meg őket. Illetve az elit. Ursula von der Layen csak úgy bekerült Macron javaslatára. De, előtte köze nem volt az egész Uniós rendszerhez. Az egyetlen mérce az alkalmasság, illetve pont az, hogy könnyen zsarolható és egy érdekcsoport által irányítható legyen.

Ha sikerül mégis két jelöltet kiállítani (azt persze sosem tudjuk meg, hogy kik jelölik pontosan, és valójában kinek az emberei és miért pont ők), akkor azok mindig a globalizmust képviselik csak másként beállított formában. Szuverenista vezető sosem kerül pozícióba. Amikor felvetődik a kérdés, miért nem, akkor az a válasz, hogy nem tudott elég támogatást szerezni. Ha egy testület élére neveznek ki valakit, akkor azt állítják, hogy a testület döntött úgy, csakhogy milyen zsarolási és érdek játszmák zajlanak a háttérben, hogy és mivel befolyásolják a testületeket, az már nem kerül nyilvánosságra. Itt van pl. Olaszország esete, ami hiába szeretne szuverenista lenni, ha az olasz állam annyira el van adósodva, hogy úgy rángatják a globalisták kezében lévő adóság miatt, ahogy akarják azok, akiktől pont függetlenedni szeretne.

A csúcsvezetők megválasztásának tekintetében csak egy tényező állandó, mindenki, akit megválasztottak, egytől egyig megjelent a Bilderbeg csoport ülésein. A kiválasztó hatalom, tehát ez.

Lássuk, milyen technikákkal érik el az uralmuk fenntartását.

Az adóság, mint fegyver

Térjünk vissza korábbra, hogy megértsük az adóságfegyver kialakulását és rendszerszintű használatát. A Római birodalomban született egy Julius Ceasar nevű ambiciózus férfiú, aki a társadalom csúcsára igyekezett. Egy adott pillanatban érzékelte, hogy a politikai klíma lehetővé teszi színrelépését. Igen, de nem volt pénze a hatalom megragadására, ezért befolyásos és gazdag emberektől, vezető szenátoroktól kért kölcsönt, amiből elindította a kampányát. Hatalmas építkezésekbe kezdett, majd amikor megszerezte ezzel a tömeg felett a befolyását, elindított egy hadjáratot Gallia ellen. Nem volt más lehetősége, mint győzni, hiszen, ha gazdag hitelezőit nem tudja kielégíteni pénzügyi és politikai értelemben totálisan megsemmisül. Hetvenezer katonájával legyőzött Alesia-nál egy rosszul vezetett négyszázezres haderőt és elfogta vezérüket, Vercingetorix-et. Ez valójában nem a dicsőség okán fontos, hanem azért, mert óriási zsákmányt szerzett és dúsgazdag lett, amivel - és az ezzel szerzett hírnévvel - átvette a vezető politikai szerepet Rómában. Tehát a hatalom érdekében felvett kölcsönre már ekkor találunk példát. A birodalmat pedig a folytonos terjeszkedés, az újabb és újabb kifosztható területek megszerzése élteti. Amint leáll ez a folyamat, mint a Rómainál, megbukik.

Később az uralkodók szintén ezt a gyakorlatot folytatták, de szerencsétlenségükre nem találtak annyira béna ellenfeleket maguknak, mint a gallok. V. Károly folyamatosan háborúzott. „Habsburg V. Károly 1516-ban örökölte meg a spanyol trónt, 1519-ben pedig német-római császárrá választották. A spanyol koronához hozzátartozott akkoriban az amerikai kontinens jelentős része, valamint a Nápoly-Szicíliai kettős királyság is, továbbá magánvagyona volt még Burgundia és Flandria is. Komoly ellenfélnek bizonyult még I. Ferenc francia király, akit ugyan több csatában legyőzött, de – annak ellenére, hogy Franciaországot szinte minden oldalról Habsburg-birtokok vették körül – térdre nem tudott kényszeríteni.” (https://www.duol.hu/vezeto-hirek/2021/01/v-karoly-mint-europa-egyik-leghatalmasabb-uralkodoja ) Károlyt és elődjét Jakob Fugger finanszírozta, aki cserébe szolgálataiért a Tiroli ezüst és rézbányák koncesszióit kérte. Károly hadseregében felhasznált réz 80%-át Fugger szállította és a megválasztásához szükséges megvesztegetésre felhasznált gigászi összegeket s ő adta kölcsön. Mivel a császárnak nem volt elég hadizsákmánya adóságai fedezésére – hiszen sokszor veszített, elkezdte vagyontárgyait elzálogosítani.  Kastélyai, birtokai lassan mind Fugger tulajdonba kerültek. Károly halála előtt két évvel lemondott hatalmáról, s birodalmát kettéosztotta öccse, Ferdinánd és fia, Fülöp között. Az irányítás és a vagyon azonban már csak névleges maradt, valójában ezek az uralkodók már nem rendelkeztek vagyontárgyakkal, csupán üres címekkel, ami mögött láthatatlanul a Fugger érdekek húzódtak. Mivel Károly a tengerentúlon is rendelkezett újonnan meghódított területekkel, ezért természetesen Jakob ezeknek is élvezte gazdasági hasznát, de megvetették a rézbányák miatt a lábukat a Felvidéken és szövetkezve a Thurzó családdal, valamint beházasodva hozzájuk, Magyarországon is befolyást gyakoroltak. Egy úgynevezett Fuggeráj (ez egy gazdasági központ volt, ahol posta szolgáltatás, kereskedelem, banki tranzakciók illetve sajtó, lóváltó is üzemelt, azaz minden egyben, mint egy mai plázában) Budán is állt. II Lajos azonban rájött, hogy ez a külső gazdasági erő tönkreteszi a magyar belső piacot és gazdaságot, így nem sokkal a Mohácsi csata előtt megfosztotta Jakobot ettől az intézménytől és kitiltotta az országból. Természetesen innentől a Fugger érdeket azt szolgálta, hogy a magyar király ne maradjon trónon. A törököknek köszönhetően ez szinte rögtön be is következett, 1526-ban.

Monopolizáció

A leginkább úgy lehet egy gazdasági területet kihasználni és csúcsra járatni a lehetőségeit, ha versenytársakat kiszorítják teljesen és elérik a monopolizáció diktatórikus formáját. Amíg fennáll a verseny lehetősége, addig a vásárló választhat és megmarad az árverseny is. Egy igazi kapitalista ezt nem hagyhatja, azonban a vásárlói nem vehetik észre, hogy bele vannak kényszerítve egy verseny nélküli árdiktátumba. Ezért úgy kell tenni, mintha lenne verseny. Ezt úgy oldják meg, hogy megszerzik a konkurenciát felvásárlással, zsarolással, kiszorítással, ellehetetlenítéssel, nyilván egyéb nem szalonképes eszközökkel, de a legsimábban törvényekkel. A törvény a legpusztítóbb és legkevésbé feltűnő módja a kényszerítésnek. A szabadkőművesek ezért törekedtek arra, hogy az arisztokrácia törvényhozó, törvényalkotó mechanizmusát megszerezzék. Erre szövetkeztek és ezt a célt tűzték ki maguk elé, dolgoztak rajta évszázadokon keresztül. Csakhogy arisztokratának csak születni lehetett. Ezért robbantottak ki forradalmakat és ezért tüntették el szinte egyszerre az összes uralkodóházat az I. Világháború végeztével. Eltávolították a született uralkodókat, de nem léphettek közvetlenül a helyükre, hiszen pont arra hergelték és nevelték a társadalmakat, hogy ez nem jó. Ki kellett találni egy könnyen uralható berendezkedési formát, amiben az arisztokrácia nem léphet vissza évszádos szerepébe, de a társadalom mégis önként lemond, átadja a törvényhozás lehetőségét. Ez lett a köztársaság avagy demokrácia. A köztársaság, mint államforma, a demokrácia, mint politikai rendszer. A hatalom trójai falova. A demokrácia úgy lett kialakítva, hogy igazából nincs komolyabb beleszólása a választóknak. Képviseleti demokrácia, azaz a megválasztott képviselők döntenek mindenről. Ha valaki megvásárolja a megválasztott képviselő „jóindulatát”, arra nincs orvosság, ha le nem bukik. Már pedig a négyszemközti találkozón nem könnyű lebukni, írásos nyoma ezeknek nem marad. Az USA-ban ez még egyszerűbb, akinek nincs elég tőkéje az nem tud indulni, ergo pénzt kell tarhálnia. Itt pedig visszaértünk Julius Cézar féle karriertörténetéhez. Kinek volt lekötelezve? A hitelezőinek. Kinek az érdeke a legelső? A hitelezőé. És mi van, ha szembe megy a választók érdekeivel? Nem számít, nem tudják már leváltani.

Gazdag úgy lehet valaki, ha van elég pénze, kapcsolata, információja és gátlásait félretéve felül tud kerekedni embertársain. Hogy ez milyen módon megy végbe? Általában úgy, hogy a közösből többet „merít” és ezzel az előnnyel politikai és gazdasági befolyást szerez. Ha ezt elég ügyesen és elég gátlástalanul folytatja, akkor behozhatatlan előnyre tesz szert és felülkerekedik a társadalmon. Felülírja a szabályokat, törvényeket és önmagára nem vonatkoztatja, sőt, ennek sérthetetlenségét még törvénybe is foglaltatja. Vajon az Offshorozás miért szabályos művelet, amikor egy sima adóelkerülés? Pusztán, mert annyiba kerül, hogy csak az igazán gazdagok engedhetik meg maguknak, tömegek nem férhetnek hozzá. Ez, itt, egyelőség? Kiskapu, ami csak rájuk vonatkozik.

Minden tőkés társaság monopóliumra törekszik, és sajnos, globalizált világberendezkedésünkben el is érik azt. A bigtech cégeknek nem nagyon van vetélytársa, illetve, ha akad, azokat törvényekkel vagy politikai módszerekkel szorítják ki. Gondoljunk a Facebookra, Instagramra vagy az Apple-re, a Google, X-re (Twitter). Gazdasági téren pedig ott van a Black Rock és a Vanguard, ami szinte az összes nagyvállalatban részesedést birtokol, sőt, azért, hogy egyszerű halandó rá ne jöhessen a tulajdonosi háttérre, még egymásban is részvényesek.

A lényeg tehát, hogy ne lehessen választani és tisztán látni. Ennek módszerét még a Rothschild család dolgozta ki, akik „Az első nagyobb üzletüket 1804-ben bonyolították le, amikor az anyagilag megszorult VII. Keresztély dán uralkodónak nyújtottak hitelt. A bankok hitelt adtak a kor több nagy uralkodójának is, de a család a legfontosabb szerepet a napóleoni háborúkban játszotta. Mindkét ellenfelet támogatták anyagilag.” (https://hu.wikipedia.org/wiki/Rothschild_csal%C3%A1d) Tehát, ha mindenkit ők finanszíroznak a háborúban, akkor mindenki feléjük adósodik el és mindenki ki lesz szolgáltatva - nekik. Tökéletes és totális monopolizáció.

A monopolizációhoz azonban nem elég csupán a gazdasági hatalmat birtokolni és az agymosó médiákat csúcsra járatni, a politikai és a joghatalomra is szükség van.

Befolyásvásárlás

A politikai befolyást legegyszerűbb megvásárolni. A háttérhatalomnak pénze van elég, ha nincs, nyomtatnak vagy beíratnak egy számot a virtuális rendszerbe. A jelenleg forgalomban lévő pénznek már nincs valódi fedezete, így azt tesznek a mennyiségével, amit akarnak. De számtalan módon lekötelezhető egy politikus, akár a családtagjain keresztül is. Jól fizető állások, megrendelések, elit iskolákba bejutás, nyaraltatás, szex, bármi, ami illegális, és későbbi kiderülése erkölcsileg megkérdőjelezhető. Mindenkinek van gyenge pontja. Aztán, ha ez nem segít, még mindig ott a zsarolás lehetősége. Ha Amerikában minden magántulajdon, akkor a titkosszolgálat kié? Esetleg, magáncélokat is szolgál? Azokét, akik a fizetésüket nyomtatják?

A megvásárolt politikus nem újkeletű. A Fuggerek V. Károly császárra választását vásárolták meg a választófejedelmektől, a Mediciek pedig pápai trónt kétszer is a bíborosoktól. A megvásárolt politikust onnan ismeri meg a társadalom, hogy már nem a választót, hanem valaki másnak az érdekeit szolgálja. Amikor rákényszerítik a társadalmat, hogy fogadják el az új rendet, pl. hogy Európát betelepítik idegen népességgel és magukat az európaiakat nem kérdezik meg arról hogy akarják-e ezt, akkor biztos, hogy az illető már zsebben van. De a háború sem szolgálja az átlagember érdekeit, vagy az erőszakos „zöldítés”, ami csak egy érdekcsoport kiszorító ürügye a gazdasági folyamatokból. Ennek a társaságnak a kezében minden jó dolog fegyverré válik, a társadalmak és a vetélytársak ellen.

Nem csak ebből derül ki, hogy a politika elárulja a választót, illetve a társadalmat. Ismét a Fuggerek a legjobb példa erre. I. Miksa, V. Károly elődje is rá volt utalva a Fugger pénzre, mivel semmiféle érzéke nem volt a gazdasági folyamatokhoz, Jakob Fugger pedig gyorsan rájött erre. Kölcsönei biztosítékaként olyan vagyontárgyakra pályázott, ami felbecsülhetetlen mennyiségű jövedelmet képes termelni, miközben ő ennek fikarcnyi részét bocsátotta az uralkodó rendelkezésére. Tehát, mondjuk egy hadjárat fedezéséért a tiroli réz- és ezüstbányák koncessziós kitermelését kérte cserébe, évtizedekre vagy örökre. A kölcsön fedezetét évek alatt behozta a tranzakció, de az ezután keletkező hasznot azonban már nem osztotta meg az uralkodóval. Magyarán, egész egyszerűen becsapta a császárt. Arról nem beszülünk, hogy nem csupán az uralkodót károsította meg, de az egész birodalmat, azaz az egész országot.

Ha ez a rendszer ilyen könnyen kifosztható volt, mért kellett a világ jórészét demokratizálni, köztársasággá alakítani? A kihalás miatt. Az uralkodók halála nem kötelezte utódaikat az adóságok átvételére, ezért az utódok, amikor rájöttek mekkora slamasztikába kerültek anélkül, hogy tehetnének bármiről, megtagadták a fizetést. Ez egy rendkívül kockázatos ügyletté vált az uzsorások számára, amit orvosolni kellett. Mivel a törvényhozáshoz nem fértek hozzá, ezért másképp, átfogóbb megoldásra törekedtek. A születési alapon létrejövő törvényalkotó réteget, az arisztokráciát kívánták eltávolítani. Ezt csak nagyon radikális módszerekkel lehetett elérni. Azonban, ha valakinek arra van pénze, hogy hadseregeket vezényeljen a frontra, akkor arra is, hogy forradalmakat robbantasson ki, amiben a célpont az arisztokrácia.

„Az angol forradalom elnevezés alatt az 1640-től az 1649-ig tartó eseménysorozatot értjük, mely I. Károly és így a monarchia (időleges) megdöntéséhez vezetett.” ( https://hu.wikipedia.org/wiki/Angol_forradalom ) A történelemkönyvekben az önkény elleni lázadással magyarázzák, de a vége Cromwell diktatúrájává vált, I. Károlyt le is fejezték, azaz elkezdődött az arisztokrácia jogfosztása és kiirtása. Cromwell közben Írországot és Skóciát is menetből elfoglalta, amire a korábbi uralkodók esetében még nem volt példa, és forrás sem. Mivel a háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz és pénz, (Montecuccoli, 1609-1680) ezért valakinek ezt biztosítania kellett, főleg, hogy a gazdaság romokban hevert az évtizedes háborúskodás hatására. Vajon honnan jöhetett és ki adta? Az első arisztokrácia kiirtási kísérlet majdnem kudarcba fulladt, hiszen Cromwell halála után ismét visszakerültek a törvényes utódok a hatalomba. Azonban mégis az oldalági I. Orániai Vilmos ült a trónra. De miért pont ő és miért nem az egyenes ági II. Károly vagy II. Jakab? Azért, mert el kellett fogadnia az un. „jognyilatkozatot”, amiben az alsóbb osztályok érdekei is képviseltetve voltak. Ügye, sejtjük, hogy „alsóbb osztályok” alatt a hitelező érdekei lettek becsempészve a rendszerbe, immáron kikerülhetetlenül. A köztársaság készen állt arra, hogy az adósságot örökre viselje és a kölcsönök hatása alól már soha ne szabadulhasson meg. Az egész azonban úgy lett tálalva, mint a szabadság és az emberi jogok legnemesebb kinyilatkoztatása. A mai napig elhisszük ezt a dajkamesét. A gazdasági és jogalkotási hatalmon azonban továbbra is osztozniuk kellett az arisztokrácia maradékával. Azonban ez az arisztokrácia a fenyítések hatására kollaboránssá vált és igyekezett az új erő kedvében járni. A teljes hatalomátvétel még nem sikerült.

Hatalomkivetítés

Tehát a politikai rendszer ugyan azoknak az érdekeit szolgálja régóta, akiktől a demokratikus köztársaságok éppen megszabadulni kívántak volna. Aki kételkedik a módszerben, annak ajánlom, gondolja végig, hogy ez a jól kidolgozott cselekvés hol köszön vissza majdnem teljesen ugyan így. Segítek, a Nagy Francia forradalomban, 1789-ben szinte teljesen ez a recept megy végbe ismét. Az alsó néposztály fellázad, kiirtják az arisztokráciát és mindenkit, aki ahhoz tartozik, jön Cromwell helyett Bonaparte, diktátor lesz, hatalmas területeket foglal el Európában, amivel hitelezői érdekeit terjeszti ki olyan mertekben, amire előtte sosem volt példa a francia történelemben. A nemzet azt hiszi, hogy az az ő érdekében megy végbe minden folyamat, de Napóleon intézkedéseiből kiderül, hogy ő már tovább látott Cromwellnél és rájött, mi folyik a háttérben, kinek az érdekében háborúzik. Védekezésül létrehozza saját nemzeti bankját és törvénykönyvet is alkot, illetve szövetkezni kíván az orosz cárral, hogy együtt álljanak ellen az Angliából rá nehezedő gazdasági nyomásnak. Ebben azonban Sándor nem partner, valamit ígérhettek neki. Azonban tagadhatatlan, hogy Bonaparte bátyja, aki hatalomba segíti, szabadkőműves volt. Napóleon legfőbb ellensége az Angol birodalom, ahol már az új rend uralkodik, azok, akik Angliát birtokolják és már nem arisztokraták, mégis a hatalom irányítói. Legtisztább, ha Bank of England-ként nevezzük meg őket. Hogy kik a tulajhdonosai? A mai napig nem tudjuk kideríteni. Valószínűleg, ugyan azok, akik hatalomba segítették és megpróbálták felhasználni Bonapartét. Addig mesterkednek, amíg megbuktatják a korzikait, aki hatalmát már nem az arisztokrácia ellen használja, hanem megbízói ellen lázad. A Francia Nemzeti Bank pont azért kellett a császárnak, hogy ne legyen eladósodva a hitelezői felé, és a törvényeket is azért hozatta, hogy kívülről ne lehessen behatolni a törvénykezésbe és lopakodva átvenni a hatalmat.

Napóleon hiába védekezett minden keze ügyébe kerülő eszközzel megbízói ellen, végül kudarcot vallott. Az új világrend képviselői, a pénzarisztokrácia Angliában megvetette a lábát és készen állt arra, hogy az egész kontinenst, illetve a világot uralma alá hajtsa. Bonaparte segített ebben bukásával a legtöbbet. Amikor Waterloonál vereséget szenvedett, egy bizonyos bankház futárai két nappal korábban érkeztek meg a hírrel. A ravasz bankár azonnal tőzsdepánikot keltett, elhíresztelte, hogy a Britek vesztettek. Az így kitört káoszt kihasználva strómanokon keresztül felvásárolta az egész Angol gazdaságot, bagóért. Mi a szabadkőművesek egyik jelmondata? „Káoszból rend.” Most már értjük. Ami ezután következett a szigetországban az a legsötétebb kizsákmányolás időszaka volt. Halálos munkakörülmények, gyerekmunkaerő kizsákmányolása, nyomor és igazán sötét középkori szintű egészségügy évtizedeken keresztül. Ennyit az új világrend világjobbító szándékairól.

Ha rögtön Franciaországre nem is, viszont az új világba sikerült exportálniuk hatalmi rendszerüket és uralmukat kiterjeszteni. Miért volt könnyű dolguk Amerikával? Mert ott nem volt született arisztokrácia. Egyből a pénz és a vagyon határozta meg, ki fér hozzá a hatlomhoz és ki kerül az uralmuk alá. Székhelyüket ezért fokozatosan áttették Londonból. Aztán a zavartalan üzletelés érdekében egy 1775-1783 tartó függetlenségi háborúval leválasztották magukat az anyaországról. 1861–1865 amerikai polgárháborúban pedig uralmuk alá hajtották az addig függetlenedni készülő déli államokat. Innentől egyé vált a pénzrendszer és globálissá az uralom az USÁ-n belül.

Mint látható a politikusok külföldről történő megvásárlása, irányítása sem újkeletű. Már a Római birodalom is helytartókat nevezett ki a leigázott országok élére, korábban Nagy Sándor is élt ezzel. Az új korban ez csak annyiban változott, hogy azt hazudják, ezek nem helytartók, illetve, hogy nincsenek megvásárolva az idegen érdekű hatalom által. A demokrácia pont arra való, hogy az emberek magukat illetve egymást és ne a valódi hatalmat hibáztassák a dolgok rosszra fordulása miatt.

Azonban, ha végig gondoljuk, hogy az Európai Unió vezetőtestületeinek az Európai Bizottság és az Európai Tanács legfőbb tisztviselői nem a polgárok választása útján kerülnek pozícióba, akkor érthetünk mindent. Valahonnan, valaki által ki lesznek jelölve és arra is kényesen ügyelnek, hogy vagy ne legyen más jelölt, vagy ha mégis, akkor kizárólag globalista érdekeket képviseljék. A kormányfők pedig kénytelenek ugyan abból a kínálatból választani. Tehát, nincs valódi választás.

Központosítás

Mint látható, a világot meghatározó hatalmasságok nem bízzak a véletlenre. Minden alternatíva csak kockázatot jelent a számukra. Az Uniót most már egyértelmű, azért hozták létre, hogy egy központon keresztül lehessen irányítani Európát. Mivel nem hagynak alternatívát, ezért simán, erőből politizálnak. Ráerőltetik akaratukat a többségre, nem engedik, hogy szabadon dönthessenek. Tehát, ez egy diktatúra, demokráciának maszkírozva.

A keresztény erkölcsiség eliminálása

A normalitás, a keresztény erkölcsiség is ezért áll folyamatos támadás alatt. Amin keresztül korábban kihasználták az embereket, most már terhükre van, mivel egyfajta rendezettséget jelent, valamint olyan szábályrendszert, ami tiltja a hazugságot, a kizsákmányolást és az erőszakot. Mivel ez a háttérerő eszköztára, valójában minden, ami keresztényi, útjában áll. Most igyekszik lecserélni az iszlámra, ami tekintélyelvű - gondoljunk a sejkek hatalmára, nem áll ellentétben az erőszakkal - dzsihád, és a hitetlenekkel szemben bármit lehetővé tesz, akár azok megsemmisítését is. Egyedül a kamatszedés, az, ami nem illeszkedik, de ezt majd átnevezik másra vagy kiszervezik máshová. Apránként mindent áterőltetnek a társadalmakon.

A hazugság, mint rendszer

Mint látható, a világirányító erő minden áron hazudik, mivel másképp nem képes ezeket a közérdek elleni intézkedéseket átvinni az emberek akaratán. Számukra az a tökéletes megoldás, amikor az emberek önként hajtják igába a fejüket. Ilyenkor van a legkevesebb probléma a végrehajtással és a kivitelezéssel. Módszer pedig az, hogy ígérnek valamit, aminek a valódi hátterét titokban tartják és csak a látszólagos előnyeit hagyják megismerni. („Nyithatsz cukrászdát Bécsben.”) Amikor az emberek elfogadják, rászoknak, akkor élesítik a rendszer valódi célját. (Nem tudok senkiről, aki cukrászdát nyitott Bécsben, de kisvállalkozók százezrei mentek tönkre az önkéntes EU csatlakozás után, az életszínvonal pedig épp, hogy emelkedett 35 év alatt.) Ilyenkor már kivédhetetlen, törvényekkel kikényszerített és életvitelben megváltoztathatatlan. Ilyen volt pl. a rendszerváltás és az Uniós csatlakozás is. A rendszerváltásnál hagyták, hogy az ex szocialista országok abba a hitbe ringassák magukat, hogy kitörtek a gyarmati létből, miközben az összes termelőeszközüket törvényesen megszerezték a piacaikkal együtt, majd, hosszú évtizedekre még azt az átlagos életszínvonalat is megtagadták tőlünk, amit a szocializmusban valahogy elértünk. A komprádor, globalista zsoldban álló kormány 2008-ban majdnem államcsődbe vitte az országot is.

Ilyen lesz a digitalizáció, amin keresztül minden adatunkhoz hozzáférnek, ezt is ellenünk fogják fordítani. De az igazi nagy dobás még hátra van, a digitális pénz bevezetése.

A digitális pénz lesz az a trójai faló, amin keresztül elvesznek az emberektől mindent. Mi a Világgazdasági Fórum aktuális szlogenje? „Nem lesz semmid, mégis boldog leszel.” Ez is jól hangzik, de természetesen újbeszélül van. Egyértelműen egy államosításról szól, de mindenképpen tulajdonjogfosztásról. Hogy ez miként tervezik végrehajtani, még nem biztos, hogy tudják, de azt, hogy el akarnak mindent venni, az biztos. Ehhez egy Covid szerű szükségállapotra vagy egy háborúra van szükség. Káoszból rend, ügye? A Covidtól azt várták, hogy akkora káoszt teremt, ami utat nyit ehhez, meglehet majd tenni. Nem véletlenül adták a program címének a Great reset-et, ami Nagy újraindítást jelent, azaz a múlt végleges eltörlését (Internacionálé). Ezt Kelet-Európában a szocializmus bevezetésével egyszer már kipróbálták. Működött is, mindent elvettek a tulajdonosoktól, államosították, megvárták, amig az eredeti birtokosok kihalnak, aztán privatizálták ismét. Egy dologra azonban nagyon ügyeltek, semmiképpen se kerüljön vissza az eredeti tulajdonosokhoz a vagyontárgy. Ne tudjon kialakulni egy erős, vagyonos középosztály, ami kibírja a gazdasági sokkokat. Tehát, a feltörekvő rétegeket valamilyen kataklizmával folyton kisemmizik, visszaküldik a startvonalhoz.

 A digitális pénz még ennél is rafináltabb találmány, ugyanis nincs fedezete, azaz büntetlenül elvehető, illetve a fedezetet maga az uralom biztosítja. Ugyanis a digitális pénz a kibocsátóé marad. Eddig volt egy közvetítő, az állam, de ha létrejön a digitális forma, az államra már nincs szükség, azaz a pénzkibocsátó közvetlenül a felhasználóval – az állampolgárral – kerül kapcsolatba. Ezért jog szerint azt tesz a kibocsátott pénzével, amit akar. Ha úgy tetszik, vagy az érdekei úgy kívánják, akkor törölheti az illető kreditjét. A kreditet az különbözteti meg a pénztől, hogy nincs fedezete, azaz önkényes. Mivel a jog az állam kihagyásával ki van iktatva, ezért a kredit használatának feltételeit a kibocsátó határozza meg. Olyan, mint a Facebookon a „közösségi alapelv”, teljesen önkényes, sehol se olvasható, avagy ellenőrizhető vagy rugalmasan alakítható érdek szerint. Ezen a logikán haladva a digitális kredithez a felhasználónak semmi köze, azaz nem az övé, még akkor sem, amikor a számlájára kerül. A kibocsátó ott is hozzáfér és azt tesz vele, amit akar. A digitális pénz egy kredit, ami soha nem kerül a polgár birtokába ezért azt tesz vele a kibocsátó, amit csak akar. Ebből következően az állampolgár teljes egzisztenciális függésbe és kiszolgáltatottságba kerül majd. Ha, bevezetik.

Ki fizeti a cechet és kié a haszon?

Emlékszünk, arra, hogy a Fuggerek miként szerezték meg a bányák koncesszióit az uralkodóktól? Az elzálogosított köztulajdon így vált a magántulajdonukká. Az USA a nagy háborúit mindig „önvédelemből, a demokrácia, az emberiség érdekeinek megvédése érdekében” indította. A közvéleménynek ezt adták be. Meg lehet figyelni ezt az állandó mintázatot. Először Amerika áldozatszerepet vesz fel, bántják. Az I. VH idején a Lusitániát süllyesztik el a németek, a II VH idején lebombázzák Pearl Harbort, 2001-ben pedig belerepülnek az ikertornyokba. Ez az áldozathelyzet feljogosítja a nagy államot, hogy bármilyen eszközzel visszavágjon és ízzé, porrá változtassa – jogosan – azt, aki megtámadta. Második lépés, démonizálás. Ilyenkor elindul egy verbális megsemmisítő hadjárat a médiában, amiben minden megengedett. Szaddam Husszein például tömeggyilkos lett és diktátor, pedig soha, senki nem győződött meg erről, csak és csupán azt tudjuk, amit az amerikai média elénk vetített. Például azt, hogy tömegpusztító fegyverei voltak, amit az emberiség ellen akart bevetni. Egy ilyen veszélyes ember nem érdemli meg, hogy éljen. Fel is akasztották. Aztán kiderült, hogy nem voltak tömegpusztító fegyverei és csak annyira volt diktátor, amennyire azon a környéken szoktak lenni a politikai vezetők. Az I. VH után Európa teljesen tönkrement anyagilag, miközben az USA feljött elé. A II VH után az USA kiterjesztette uralmát Ázsiára is. A II Öbölháború után pedig az iraki olajkészlet tűnt el szőrén szálán, mivel Irak szegényebb lett és visszacsúszott 100 évet, életszínvonalát tekintve.

A háborúk árát mindig a nemzet viseli, a haszon pedig átszivárog a magántulajdonosokhoz, a fegyvergyártókhoz, a hadsereg beszállítóihoz, a logisztikai cégekhez, üzemanyag kereskedőkhöz és az őket finanszírozó vagy tulajdonló tőkealapoknál (Vangard, BlackRock), azaz a háttérben meghúzódó bankoknál landol. A hadizsákmány egy az egyben eltűnik. A háborúkat a befolyásszerzésért és a hadizsákmányért indítják. Persze, vannak olyan háborúk, amelyeknél a befolyás megszerzése felér bármilyen rabolt kinccsel, de ne legyünk naívak, elég mohók ahhoz, hogy ne hagyják ott a prédát, ha már megnyerték. Tehát a tőketulajdonosok egy az egyben megkárosítják az adófizetőket, mivel az adóbevételek a háborús tranzakcióval magánzsebekbe szivárognak át, miközben a költségeket az adózókra lőcsölik.

Bennfentes kereskedelem

A bennfentes kereskedelem, információ átadás egy olyan technika, amit a pénzügyi elit befolyása további elmélyítésére és kiterjesztésére használ. Ha már a politikusok a zsebükben vannak, akkor azok halából olyan információkkal is rendelkeznek, amiből a finanszírozók busás hasznot húzhatnak minden különösebb fáradtság nélkül. Mivel a kormányzat a lakosságnál előbb rálát olyan információkra, ami befolyásolja áruk, szolgáltatások árát, értékét, ezért ezeket kiközvetíti az elit részére. Pályázatok, szankciók, leértékelések, áremelések, befektetések, támogatások, korlátozások mind, mind olyan hírek, amiből prímán lehet profitálni. Mekkorát nyert a londoni bankár azzal, hogy előbb tudta a Waterloo-i csata eredményét? Mindent vitt. Éppen ezért a bennfentes kereskedelem nagyon sok országban törvénybe ütközik. "A bennfentes kereskedelem egy gazdasági bűncselekmény. Lényegében bennfentes információval kapcsolatos olyan tiltott magatartás, amely pénzügyi eszközre vonatkozó ügylettel vagy előnyszerzéssel függ össze." (Bennfentes kereskedelem Btk. 410.) A filantróp Sorost Franciaországban 2002-ben elítélte egy francia bíróság ( https://index.hu/gazdasag/vilag/soros1220/ ) egy ilyen ügyben. De, hogy egy másik példát is említsek, az Orosz-Ukrán háború ürügyén a 2013-óta veszteséget termelő amerikai palagázt a német törvényhozás és az Európai Unió együttesen miként varázsolta nyereségessé. Egész Európa letérdelt tőle, mégis véghez vitték.

Provokáció

Korábban említettem az I. VH., II. VH., 2001 kapcsán az áldozat mintázatot. Az áldozati helyzet viszont nem hullik magától az ölébe a világ legerősebb államának, azért keményen meg kell küzdenie. Az I. VH-ban egy évekkel korábbi esetet vettek elő, ahol mindent úgy igazítottak, hogy tőrbe csalják a németeket és az összes biztonsági szabályt és protokollt felrúgták. (https://www.youtube.com/watch?v=csE_QiGzj4I&t=6s) A II. VH során a Magic dekódoló segítségével az első pillanattól kezdve tudták a Japánok minden lépését. Érdekes módon, ezt a készségüket Pearl Harbor előtt elfelejtették. Illetve mégsem, csak Husband E. Kimmel tábornokot a kikötő főparancsnokát felejtették el értesíteni arról, mi vár majd rájuk. Egyébként a japánok üzemanyag importjuk 80%-át az USÁ-ból fedezték, aminek leállításával is lehetett őket provokálni. Azt se felejtsük el, hogy japán modern felfegyverzését az USA kezdte el és ennek látványos sikere az 1905-ös japán győzelem Oroszország felett. Hogy miért kellett mindenképpen japán legyőzni? Hogy a dollár megvethesse lábát a Távol-Keleten is. Minél nagyobb területen terítik tartalékvalutaként, annál gazdagabbá és befolyásosabbá teszi a tulajdonosait.

Aztán nézzük az ikertornyok ügyét. Tényleg valaki azt képzeli, hogy a hárombetűs titkosszolgálat orra előtt végre lehet hajtani egy ilyen nagyszabású akciót? Aki valóban elhiszi, hogy az afgán kecskepásztorok, évszázadnyi hátránnyal, ilyen módon borsot tudnak törni egy nagyhatalom orra alá, az valóban naiv, olvasson a témában: "9/11 – Az igazi konteo. https://felhom.blog.hu/2021/09/11/9_11_az_igazi_konteo )

De, a lényeg, hogy minden nagy háború előtt ott látjuk a provokáció – vagy önprovokáció – esetét. Már Néró, Hitler és sokan mások is használták. Ők miért ne?

A törvény, mint fegyver

Természetesen, ha már a hatalom a kezükben van, ők hozzák a törvényeket, akkor azok rájuk nem vonatkoznak. Számtalan példát tudunk erre mutatni. Ott az offshore, amit rajtuk kívül halandó nem tud finanszírozni, nem éri meg másnak. Miért van egy legális kiskapu az adó elkerülésére?

De, emlékezzünk vissza a Sargentini nevével fémjelzett Uniós vezetők által rendelt Magyarország jelentésre (Szar e a gentini? - Felhő (blog.hu)), amit egyértelműen politikai buktatóként próbálták felhasználni ellenünk. A jelentés elfogadásához a tartózkodó szavazatokat is igennek jegyzőkönyvezték, ergo, ismét kijátszották, figyelmen kívül hagyták a saját maguk által hozott szabályrendszert. Vajon, fordítva is így lehetne, ha nem szolgálná az érdeküket?

Mégis, a legnagyobb csalás maga az Unió. Amikor beléptünk, még szabad országok kereskedelmi szövetsége volt, mostanra azonban az USA vazallusa és gazdasági gazdaállata lett, ami az amerikai életszínvonalat és gazdasági versenyképességét finanszírozza a saját kárán. Amerikai partnerből sikerült gyarmattá avanzsálni. Ebben vajon, mennyire van benne az amerikai dollártulajdonosok érdeke?

Erőszak

Figyeljük meg, hogy ahol erőre kapnak, ott a helyi politika legyengül. Mindig találnak belső komprádorokat, árulókat, akiket felépítenek a saját nemzeti érdekeket védő kormányaik ellen. Ezeken keresztül belekényszerítenek országokat, hogy saját érdekeikkel szemben cselekedjenek és átadják javaikat. Ha ez nem megy alantas eszközökkel, akkor jön az erőszak. Chilében Pinochet is az emberük volt, aki kivégeztette (1973) Salvador Allende-ét, a jóbarátját és bizalmasát, a törvényesen megválasztott kormányfőt. Évtizedekre diktatúrát vezettek be az országban, hogy megakadályozzák a baloldali fordulatot. Elbántak Kennedyvel is, sőt kiirtották a családját, amikor arra készült, hogy leleplezze a FED összeesküvését. Trump-ra, Ficóra is rálövettek. Mindenre képesek és nincsenek gátlásaik, ha a több mint 100 éves uralmuk, hatalmuk megtartásáról van szó. És még ők beszélnek demokráciáról.

Ellenlépések

Nem véletlen, hogy 5 ország létrehozta a BRICS-et. A brazilok, oroszok, indiaiak, kínaiak, és dél-afrikaiak mind a dollár uralmának megtörésére, és az rájuk erőltetett akarat megszüntetésére törekszenek. Erre válaszként az amerikai deep state, a dollártulajdonosok Európa örök eladósításával védekeznek, ezért próbálnak bennünket benne tartani a háborúban és elárasztani Ukrajnát és Európát új, dollár alapú befektetésekkel.

Jelenleg is háborús konfliktusban állunk, sőt világháborúban, ami most Ukrajnán belül zajlik ( https://felhom.blog.hu/2023/01/30/vilaghaboru_ukrajnaban ). A dollártulajdonosok egyre arcátlanabbul provokálják az oroszokat. Ahogy sikerült belerángatni őket az Ukrajna elleni háborúba, most azzal próbálkoznak, hogy a NATO segítségével Kelet-Európát is lángba borítsák. Ismét egymás ellen vezényelnének minket, ha hagyjuk.