A jelenlegi politikai életben folyamatos a kampány a rivális oldalak között. Mint látható a jobboldalnak pontosan körülhatárolható a programja, családtámogatás, normalizált identitás, migráció stop és lokalizáció. A baloldal ennek az ellenkezőjére törekszik, csakhogy értelmezhető-e ez a koncepció a jelenlegi formájában?

A baloldali ideológiát Marx alkotta meg egy bizonyos Engels nevű kollégája segítségével, a XIX. század közepén. Engels arisztokrata volt, aki kiváló anyagi körülmények között élt, mindenféle erőfeszítés nélkül. Így engedhette meg magának azt a luxust, hogy Marxot is kitartsa és finanszírozza. Mint látjuk, a baloldali ideológia valójában az akkor létező társadalmi berendezkedés lebontására, valamint egyenlő és igazságosabb alapon történő újjáépítésre vállalkozott. Ez majdnem tökéletesen illeszkedett az Amerikában regnáló és terjeszkedő pénzhatalmi világ elit szándékaiba.

Engels egy olyan ideológia létrejöttében vállalt szerepet, ami egyenesen saját osztálynak és személy szerint önmaga megsemmisítésére irányult. Normális volt ez a fickó? Innen nézve nem, de akkoriban valószínűleg más perspektívában látszott mindez. Az arisztokraták beleszülettek a jóba, és a többségben lévő, de elnyomott rétegek lázadása folyamatos veszélyt jelentett számukra. Valamiképpen kompenzálni kellett őket. Egy ilyen kompenzációkeresés eredményeként jött létre Marx ideológiája, ami aztán kicsúszott az irányításuk alól. Az amerikai pénzhatalom évszázados világuralmi elképzelése az arisztokrácia kiiktatására, a hatalom elbitorlására alapult, ezért terjedhetett futótűzként az elképzelés. A szociális érzékenység, a társadalmi egyenlőség csodálatos jövőképet vetített az ábrándozók elé, a munkások, parasztok szépen lassan, de bekapták a cumit. Mivel korábban a Nagy francia forradalomban már feltűnt ugyan ez a keretrendszer – szabadság, egyenlőség, testvériség – ezért joggal gyanakodhatunk arra, hogy itt is szabadkőműves háttérmunkáról van szó, határozottabb és agresszívebb formában. Szintén a Nagy francia forradalom terméke az osztályharc elve, ami a felsőbb rétegek kiirtására irányult, csak Marxék esetében ez tudományosabban hangzott.

A tömegpusztító fegyverként bevetett V. I. Uljanov, igazolta az ideológia valódi hatását az emberi civilizációra. A dicsőséges Nagy októberi szocialista forradalom (érdemes figyelni az összecsengésre a franciával) már pontosan, célzott üzenetekkel érte el a hatását. A proletárdiktatúra kifejezés nem is rejtette véka alá, mire jött létre. Természetesen, a végrehajtó hatalmat csak azok a proletárok gyakorolhatták, akik közvetlenül voltak bekötve amerikai gázdáikhoz, Trockijon keresztül. Az ellenpólust a németek embere, Lenin vezette. A tragikus minőségű kormányzás eredményeit igyekeztek eltussolni a külföldi közvélemény előtt, amiben, időnként a nemzetközi sajtó megvett munkatársai is segítséget nyújtottak. Az ország határain belül szó szerint terrorizálták az embereket, az ukránokat majdnem ki is irtották, mesterségesen generált kiéheztetéssel.

A pénzhatalmi világelit az I. Világháborúban átvette az irányítást Európa és gyarmatai, Afrika, Ausztrália, azaz a világ jó része felett. Eltakarította az európai arisztokráciát (Hohenczollernek, Haubsburgok, Romanovok) és a szocialista emberkísérlet befejezését a II. Világháborúval igyekezett megoldani. Csak a dolog nem úgy sült el, ahogy tervezték. Adolf Hitler elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy önállóan cselekedjen és túlnőtt azon a küldetésen, amit rábíztak. Sőt, nem átallott szövetséget kötni a Szovjetekkel. Amennyiben ez a szövetség fennmarad és európai egység képződik, akkor Amerika háttérbe szorul, elveszíti meghatározó pozícióját. Utasították Sztalint, hogy vonja össze csapatait a Német Szovjet határon és kezdjen támadásba. Csakhogy ezt Hitler sem hagyhatta annyiban.

A II. Világháború végén Sztalin is felrúgta az amerikai pénzelittel kötött egyességét és abban reménykedett, hogy a csatlóssá tett államokkal együtt lesz akkora gazdasági ereje, amivel önállósodni tud. Ezért ezekben az országokban is elterjesztették a baloldali ideológiát, a vörös szuronyok árnyékában.

Az embereknek olcsó lakást, nyugdíjat, ingyenes oktatást, munkát, egészségügyi ellátást, társadalmi egyenlőséget ígértek, ha éhbérért dolgoznak, ha nem vágynak magasabb életszínvonalra. Az ajánlatot kötelező volt elfogadni, különben elég kreatívan, változatos módszerekkel nyírták ki az ellenállókat. A rendszer következménye lett a magántulajdon elkobzása, a sajtószabadság és a szabad mozgás teljes korlátozása. A piac maximális (állami) kontrollálása is a visszautasíthatatlan feltételek közé számított.

Az eleve kisemmizett és a háborúval tönkretett rétegek javarészének ez az ajánlat előnyösnek mutatkozott, sőt. A kisebbségben lévő arisztokrácia és a tőkésebb rétegeknek azonban teljes jog- és vagyonfosztással járt, ami meg is osztotta a társadalmat. Az alsó osztály nem érzett szolidaritást vagy részvétet az így tönkretettekkel kapcsolatban. Ellenkezőleg. Még gyűlöletre is hergelték őket megbélyegzéssel (kulákok, reakciósok), a folyamatos áldozathibáztatással. Ezzel el is kezdődött a szocialista embertípus kifejlesztése, az emberi méltóság rovására.

Mivel mindenki minden szolgáltatást megkapott, ezért az emberek látszólag ki lettek elégítve. Bejártak a munkahelyükre, ott azonban hatékony munka nem folyt. A káderrendszer megteremtésével, a kontraszelekció alkalmazásával - a párthoz kellett hűségesnek lenniük – a minőség, mint érték, kikerült a társadalmi, tudományos és gazdasági feltételrendszerből. A gazdaság teljesítményének visszaesése miatt viszonylag gyorsan tarthatatlanná vált a rendszer és ’56-ban már ki is tört az elégedetlenség. Innentől kezdve a lejtmenet megállíthatatlanná vált, olyannyira, hogy a hetvenes évek végén Brezsnyev már nyugatra, az ősellenséghez küldött bennünket hitelért, amivel az egész káoszt finanszírozták. ’89-ben a Szovjetek végleg kapituláltak, de ezzel a vörösök uralma nem fejeződött be.

A rablóprivatizációval az egész országot kifosztották vagy átjátszották a nyertes nyugati nagytőkének. A lényeg, a helyi éhes proletár minél jobban ki legyen szolgáltatva és ne tudjon nyugati típusú polgári réteget alkotni. Képtelen legyen tőkeerős, terjeszkedő vállalkozásokat létrehozni, azaz mindig ki legyen szolgáltatva a politikának, így folyamatosan kontrollálható marad. Ez a nyugati bűntársaknak is kapóra jött, mivel a piacaink így a fennhatóságuk alá kerültek, nem kellett konkurenciára számítaniuk. Mivel a privatizátorok, azaz az újtőkések a kontraszelektált szocialista kegyeltek soraiból léptek elő, ezért méltán remélték, hogy az új rendszerben is náluk marad a hatalom. Úgy kalkuláltak, hogy az első kormányt az általuk okozott gazdasági és társadalmi problémák megbuktatják és visszakerülhetnek az ország élére. Majdnem pontosan így is történt. Aztán, ahogy Napóleon is emlegette, beütött a kiszámíthatatlan emberi tényező.

1998-ban egy Orbán Viktor nevű fiatalember került az országunk élére, aki alaposan átlátott a szocialista szitán. Nekifogott létrehozni a nemzeti nagytőkés réteget, ami felveheti a küzdelmet a liberálbolsevik milliárdosokkal. A kísérlet majdnem sikerült, de ez a megoldás is igazságtalanságokon vezetett keresztül, így meg lehetett vele osztani a társadalmat. Ezt balról meg is tették, de a szellemet már nem lehetett visszagyömöszölni a palackba. Ezért hánynak vért a neve hallatán ma is.

Jelenleg a magyar kapitalista nagytőkések java levitézlett kommunista. Hülyén hangzana a szájukból, ha szabadságot, egyenlőséget, testvériséget emlegetnének. Szociálisan teljesen érzéketlenek, hiszen az előző rendszerben is azzal voltak elfoglalva, az volt a munkájuk, hogy a hétköznapi emberek problémáit visszahárítsák rájuk, igényeiket korlátozzák ott, ahol csak lehet. Kimagyarázzák, hogy miért nincs ez, vagy az, miért csak ennyi a fizetés, miért gyenge az ellátás színvonala, miért nem lehet korlátlanul utazni vagy miért kell 8-10 évet várni a Trabantra. Miért nem épülnek utak, vasutak, kulturális intézmények és miért mi finanszírozzuk a nyugat jólétének egy részét, az Impexeinken keresztül. Ehhez értenek.

A baloldal nem tud ígérni semmit, ami felhúzhatná az életszínvonalat vagy kidomborítaná nemzeti értékeinket. Az elmúlt 76 évben folyton külföldieknek dolgoztak, eleinte a Szovjeteknek árultak bennünket, később a rendszerváltás nevű bohózat után a nyugati vérszívóknak. Mitől lenne hazafias elkötelezettségük? Ráadásul, itt ez az Orbán nevű figura, aki szociálisan is föléjük ígért és identitáspolitikailag is magasabbra tette a mércét. A baloldalnak csak egy lehetősége maradt, a jobboldal ellentettjeként aposztrofálni önmagát. Azon az oldalon azonban csak a destrukció, a rombolás és a kiszolgáltatottság maradt. Az éhes proletárok képviselete helyett, akiket teljes mellszélességgel elárultak, főleg az LMBTQ szexuális identitás problémások és a felhergelt, irigy idióták (a görögök azokat nevezték idiótáknak, akik nem képviselték magukat politikailag) maradtak. 

Mivel a milliárdos Gyurcsány/Dobrev vezette baloldalból kapitalista nagytőkés csoport lett, így a politikai pólusok is felcserélődtek. A vérvörös jobboldal áll szemben a jobbosnak aposztrofált szociál-liberális baloldallal, ami még nemzetibb is. A régi „baloldal” a karvalytőke kiszolgálója, a globális világhatalom képviselőjévé avanzsált, akik abból remélik a hasznot, hogy a pénzhatalom az árulásért majd busásan megjutalmazza. Részt vehet az ország kifosztásában, ahogy korábban a Szovjet is ugyanezt biztosította számára. Míg a jobboldal kénytelen a helyi, bennszülött tömegeket megszólítani a támogatottságért cserébe, illetve szociális intézkedéseket bevetni, valamint a globális gyarmatosító törekvéseket lokális játékosokkal visszaszorítani. A Nyugat-Európai mohóságot mérsékeltebb étvágyú Ázsiai partnerekkel ellensúlyozni.

A jelenlegi kampányban is ezeket az üzeneteket látjuk megjelenni. A baloldalnak nevezett társaság folyton szociálisan érzékenynek (baloldalinak) hazudja magát, minden jóléti intézkedést megszüntetne, meggyőzné a választókat arról, hogy társadalmilag, gazdaságilag kiszolgáltatva jobb a rosszabb élet. Ha kevesebbet fogyasztunk, de többet fizetünk, nem magyarkodunk, a határontúliakat ismét megtagadjuk, akkor talán a szigorú amerikai mélyállam, az EU tulajdonosai, Trump kicsinálói majd megkegyelmeznek nekünk. Nem vegzálnak tovább kíméletlenül, zsebből finanszírozott sajtójukkal, politikai pribékjeikkel. A magyarok ismét elégedjenek meg alacsonyabb életszínvonallal és a kiszolgáltatottsággal, mert ennél több nem jár nekünk.

Most arra várnak, hogy a nemzet az urnák előtt kapitulál és hatalomba segíti önnön hóhérait, a baloldali, globalista társaságot. A pár száz főből álló díszes bandát, akik viszont politikai tehetségtelenségük és gátlástalanságuk ellenére, mégis baromi jól jönnének ki belőle. A kárunkra, mint mindig.