A probléma már a plakátnál elkezdődik. Ha x-et használnak a feliratban, akkor a k betű helyére kellett volna illeszteni, azaz Elxurtuk. Így lett volna valami értelme, a végleges változattal szemben.
A történetnek az lenne a lényege, hogy felidézze és magyarázza a 2006-os eseményeket a fiatalabb generáció számára. E helyett három karrierista fikciós harcát mutatja be a 2006-os körülmények között, olyan szinten elidegenítve az eseményeket, amennyire csak lehet.
Egy pár, két kitalált figura Nándi és Réka kerül a történtek sűrűjébe, azzal a céllal, hogy majd sorsukból kibomlik a nézőknek a lényeg. Réka Endrének (nyilván ő Hahn Endre, a Medián tulajdonos ügyvezetője, Karácsony volt főnöke) dolgozik, aki a szocik vezető közvélemény kutatatójaként közel van a tűzhöz. Rékát kedvenc tanítványát bevonja a munkába és egy szép éjszakán értesíti, itt a lehetőség, bemutatja az ország felső vezetésének. Réka megjelenik, mire mindenki eltűnik az alagsorban, mert helyzet van. Nyilvánvaló, hogy béna dramaturgiai fogásként a főszereplőt oda kell rángatni, ahol az események történnek, csak itt, épp neki, pont nincs szerepe. Fiaskó, amatőr megoldás. Szóval Réka a nímand, kezdő kutató innentől jó ismeretséget ápol Klárával, a Dobrevvel, aki folyton rájön, Szilvási Györggyel az akkori titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszterrel egyetemben, hogy veszélyt jelent rájuk. Endre bizalma is megrendül, amikor éjszaka felfedezi a lány kutatásának nyomát a hivatali szobájában. Sőt, azért rúgatja ki Rékát, mert a videokamerában a szalag nem volt visszatekerve. Ebből rögtön rájön, hogy a lány kémkedik. Most nem írom le a film összes banális fordulatát, autós üldözéseit, mert szinte követhetetlen. Úgy meg van bonyolítva, ahogy csak lehet, ebből lyukadunk ki oda, hogy az öszödi felvételt önvédelemből, Gyurcsányék szivárogtatták ki azért, hogy Demszky megnyerhesse a fővárosi önkormányzati választásokat. A törő, zúzó fasiszta csőcselék réme megmozgatja a baloldali szavazókat. Ez valóban így történt, de mi köze ennek Rékához? Minek kellett egy plusz szálat belekeverni? Persze, érthető, hogy legyen fikció és ne lehessen jogi útra terelni a filmet a tartalma miatt, de ha magát az elképzelt rekonstrukciót filmesítik meg, akkor jobban működött volna, mint így, áttételesen. Akkor sem lehetett volna belekötni jogilag. Kellenek a fiatalok a filmbe, hogy a jelenlegiek átérezzék. Erőltetett, nagyon átlátszó, nem hatékony.
A beígértekkel ellentétben a film semmi újdonságot nem mutat be az eseményekkel kapcsolatban. Aki végiggondolja az egészet, annak ez a verzió is eszébe jut. Mármint, hogy ők hozták nyilvánosságra a szöveget, illetve, hogy el akarták terelni a figyelmet. A Klára szájából elhangzó „Járulékos veszteség” meg annyira közhely, hogy teljesen hatástalan marad. Még az is jobb lett volna, ha azt üvölti magából kivetkőzve, hogy „Kit érdekelnek a civilek?” esetleg, „A győzelmünk fontosabb!” De ez a „Járulékos veszteség” a lehető legrosszabb és leghatástalanabb mondat volt, ami a magyar kultúrkörhöz képest még idegen is. Egyébként Klára figurája is súlytalan és a beharangozott gonoszsága is nevetséges. Mivel maga GYF nyilatkozta, ha Klára kezében lett volna a döntés, sokkal durvább dolgok történtek volna. Ehhez képest ennyit tudtunk meg, a civil áldozat „Járulékos veszteség”, mint minden második amerikai filmben.
A parlamentbe belopakodó Réka hangfelvételt készít arról az ülésről, ahol az október 23.-i vérengzést előkészítik a szocialista korifeusok. Nonszensz az egész ötlet, mint egy Marvellben. de, ha már így alakult, ismét semmi érdekes, Réka kalandjaira koncentrálhatunk a férfi vécében, az ülésen kifundált galádságok később sem kerülnek elhangzásra.
Azt már nem is mondom, hogy a tévéostrom úgy került feldolgozásra, mintha valóban vérszomjas fasiszták támadtak volna a békés rendőrökre, nem egy becsapott, felhergelt társadalom. A 2006-os utcai civilverésekre egy jelenet utal mindössze. A lényeges események elnagyoltak, vázlatosak a három főalak, Réka, Endre, Nándi a tévés, azonban túl hangsúlyos. Ők viszik el a figyelmet, de még csak meg sem dicsőülnek. Hiányoznak a hősök, a mártírok. Ezek az emberek nem a magyarok igazságáért vagy a felháborodás miatt ütköznek, hanem hangsúlyozzák, hogy egyéni érdekeik vannak, tesznek a társadalom és az erkölcsök viszonyára. Hasznot akarnak húzni az ügyből és úgy is cselekszenek. Ezért amikor a végén Réka kisemmizetten elvonul a Budapesti éjszakába, semmilyen részvétet vagy megrendülést nem érzünk. Nincs katarzis, szívbemarkoló együttérzés csak közöny.
Az egész film maher, teljesen idegen, alig van köze 2006 világához. A film unalmas, lassan cammog előre és a sok bonyolítás miatt nehéz követni, hogy ki, kihez és mi, miért. Az autósüldözések nevetségesen erőltetettek, ráadásul, ha egy mai fiatal megnézi, azt gondolhatja, hogy 2006-ban folyton rallyztak a belvárosban az üres utcákon vagy pár zászlólengető között. Az ’56-hoz hasonló dicső ellenállás napjai, hangulata nem köszön vissza. Kálomista biztos így képzeli 2006-ot? Szóval, itt volt a nagy lehetőség, a sok pénz aztán mégis el lett qrva. Nem állítom, hogy nézhetetlen, de nem az lett, amit mi, magyarok vártunk tőle. Reméljük, nem ezen múlik majd a választás.
