Mindenki jogosan követeli, hogy Putyin hagyja abba a háborút, csak egyet nem vesznek figyelembe, hogy a politika törvényei alapján ez nem lehetséges. A háború a legrosszabb megoldás, nem csak a résztvevők, de Európa számára is. Azok a világstratégák, akik ezt megtervezték, ezzel is számoltak. Mi erre a bizonyíték? Pont 2014. Kevesen emlékeznek, akkor is majdnem háború robbant ki az EU és az oroszok között, mivel az USA beavatkozott és a Majdanon - 5 milliárdból - megbuktatta az orosz barát Janukovicsot. Merkel Moszkvába repült, hogy megelőzze, és sikerült. Erre jött válaszként az Amerikában véletlenül lebukott Wolksvagen óriás botránya, a Deutche Bank világrekord méretű birsága, aztán kiderült, le is hallgatják a Muttit. A megrendelők nem hagyták büntetlenül, belehajszolták a 2015-ös migrációs válságba, népszerűsége meredeken zuhanni kezdett és távozni kényszerült. Tehát a háborúnak már akkor ki kellett volna törnie, Merkelen és Putyinon múlt, hogy nem.
Adott helyzetben békét csak tárgyalásos úton lehet teremteni. De ki tárgyal egy mindenki számára nyilvánvaló bűnössel? Itt kellene a közvetlen résztvevőnek okosnak lenni. Ha az oviban egy kisfiú (vagy kislány) agresszívan reagál, akkor a legrosszabb, ha csupán büntetik. Komoly lelkierőt, higgadtságot és tapasztalatot igényel, ha megpróbálnak rájönni frusztrációja okára és aszerint leszerelni. Oroszországot meg kell kérdezni, hogy mi baja van. Illetve, idáig sem kell eljutni, hiszen a galád oroszok 8 éve jelzik, mondják, toporzékolják, üvöltik, fenyegetőznek, ami folyton süket fülekre talál. Pontosan tudható, mit szeretnének, de nincs érdemi reakció. Azok, akiknek meg kellene hallani, hol negligálják, hol nevetségessé teszik, de legfőképp démonizálják. Föl kéne fogni, hogy a világ a III. évezredre már egy nagy, közös homokozó, ahol mindenkinek az érdekeit figyelembe véve hosszú távon béke lehetne. Csakhogy a béke azoknak nem érdeke, akiknek nem üzlet. Kik és miért hagyják figyelmen kívül a világ 3. legerősebb katonai hatalmának kéréseit?
Hogy mindenki értse, jelen pillanatban nem azért folyik háború, mert Putyin háborút akar, hanem azért, mert sikerült addig a pontig provokálni, ami már elviselhetetlenné vált számára. Nem azért visel háborút, mert az agresszió a lételeme, hanem azért, mert sarokba szorult. Azok, akik sarokba szorították, tűpontosan tudták, hogy mivel lehet ezt a leginkább elérni és miként. Putyin talpát éppen annyira égették, hogy az tűrhetetlenné váljon, úgy, hogy senki ne vegye észre. Ne legyen egyértelmű, ne lehessen ténylegesen leleplezni az összeesküvést vagy cselt. Ki a francot érdekel, ha az oroszoknak rossz? Senkit.
Most Putyin tett róla, hogy felfigyeljenek rá, akár az oviban, azzal a különbséggel, hogy ez egy tömeges, halálos kimenetelű játszma. A valódi kérdés, ki a felelős érte? Az igazi felelősök tettek róla, hogy rájuk semmiképpen se vetüljön a provokáció gyanúja, hiszen nem is léteznek. Nem létezik az a társaság sem, aki kiagyalta, hogy közvetlen szomszédaikon, az ukránokon keresztül ingereljék. Hogy az ukránok prímán ne fogják fel, mivel játszanak. Az EU államok polgárai tűrik, hogy saját politikusaik elkábítsák, önnön érdekeikkel szembe vezessék őket. Legkomolyabb szövetségesük az igénytelenség és a lustaság. Az agy használata luxus, hiszen ott a médium, ami megrágva kiköpi a gondolatot, amit csak ismételgetni kell.
Hogy érik ezt el, miképp képesek megszavaztatni egy táncos komikust egy ország elnökének, miképp távirányítják még Putyint is? Na ez a titok, amit érdemes megfejteni.
A rendszer a következőképpen működik. Stratégiai tervezők, intézetek figyelik a gazdasági, politikai mozgásokat és évekkel, évtizedekkel előre elemzik a tendenciákat. A mutatók alapján látják, hogy mely területeken sérülékeny az emberiség, illetve az egyes régiók. A világ 300 leggazdagabb családjának képviselői – a világ urai és tulajdonosai – összeülnek a Bilderberg rendezvényeken és eldöntik, hogy ezek alapján mibe és hol avatkozzanak be. Semmi más szempontot nem vesznek figyelembe, csak a hasznukat. Ha éppen bele kell halni embertömegeknek, az sem fontos, csak meg legyen az eredmény. Az eldöntött tendencia mindenkire nézve kötelező és végrehajtandó, törvényességtől vagy törvénytelenségtől függetlenül. Ilyen pl. a bevándorlás is, aminek jól látható célja Európa meggyengítése és a nemzetietlenítés. Ezek a globalizáció legfőbb célkitűzései. Európa, Oroszország és Kína szembefordítása, eltávolítása, erőtlenítése valamint a nemzeti önrendelkezés és az identitások elvétele. Még a nemi identitásé is. Erre azért van szükség, mert az emberre, mint munkaerőállatra és mint bevételforrásra van csak szükség, de az önállósága nagyon zavaró, akadályozza a kizsákmányolás maximalizálását.
A tervezett lépés után a végrehajtókhoz kerül a labda. A média elkezdi démonizálni, rágalmazni a következő célpontot vagy azt, aki ellenzi a terv megvalósulását. Közben a megvásárolt politikusok mindent elkövetnek, hogy az emberek a saját érdekeik helyett pont annak ellenkezőjét érzékeljék, valamint ők is egybecsengően a sajtóval, rámutatnak a bűnösre. Az NGO-k a társadalom fellazítását, az elégedetlenséget gerjesztik és építenek fel „civil” mozgalmakat a közvélemény befolyásolására és az elégedetlenség minél szélesebb körű kiterjesztésére. Az NGO-k „szakértői” a megvett orgánumokon keresztül igazolják a célpont bűneit és alkalmatlanságát. A gazdasági szereplők elkezdik kiszorítani a pénzügyi térből az illetőt vagy azokat, akiken keresztül forrásokhoz juthat (jelenleg szankciók formájában is). Egész pályás letámadás zajlik és nagyon hatékony a végeredményt tekintve. A Kennedy merénylet és az ikertornyok lerobbantása, hogy csak a legfontosabbakat említsem, megmutatta, a módszer és a rendszer kiválóan működik, a társadalom és az emberiség védtelen ellene.
Miből érzékelhető, hogy ez a folyamat és így működik? Az USA-t száz éve ugyan azok irányítják, miközben azt gondoljuk, hogy a megválasztott politikusok. Nézzünk egy-két elnököt, csak az utóbbi időből. Ronald Reagen egy színész volt (akár Zelenszkij). Honnan tudta volna, hogy mi fán terem a politika? Hogy néznek ki a geopolitikai összefüggések, a gazdaság miből nyeri a hasznát? Milyen társadalmi összefüggések mentén kell saját társadalmukat irányítani? Nyilván csak felületként, projektorként szolgált arra, hogy valakik rajta keresztül, a kinézetét, megjelenését használva befolyásolja a társadalmat. Tényleg azt gondolja valaki, hogy Ronald ötlete volt a csillagháború, amivel a Szovjetet belehajszolták a gazdasági csődbe? Vagy ott van Bill Clinton, aki állami egészségügyet tervezett és ígért a kampányában. Aztán mielőtt léphetett volna, Mónika lebuktatta, de olyan módon, mint egy utolsó himpellért. Ha Clinton a maga ura, nyilván elhallgattatta volna, mielőtt bármi kiderül. Lett volna hatalma és ereje hozzá. De volt ott egy erősebb entitás a háttérben, akihez képest Clinton csak egy felfújt hólyag volt és nem szeretett volna állami egészségügyet. Aztán nézzük Trumpot. Donald önállóan akart cselekedni, mert meg volt hozzá az anyagi bázisa. Őt nem a vagyonán keresztül nyírták ki, hanem nevetségessé tették a személyét, aztán letiltatták a megszólalási lehetőségeit, míg végül kihúzták alóla a választásokat és csak a legvégén alázták meg azzal, hogy az általa kinevezett bírókat sem hagyták dolgozni - a csalásokkal kapcsolatban. Hivatalos végeredmény a mai napig nem került bejelentésre, a sajtó döntött arról, hogy Biden lesz az elnök. És lőn. De kié az összes médium, tőlünk nyugatra?
A kérdés tehát az, a provokátor, a felbujtó és hergelő vagy a végrehajtó a hibás? Az, aki következetesen ott izélgette az oroszokat, ahol kiszámítható módon a legjobban fájt nekik? Akik az ukránokat azzal hitegették, hogy el tudnak távolodni az orosz befolyási övezettől? Akik az ukránok bőrével játszottak? Akik folyton lesöpörték az asztalról 8 éven keresztül az orosz igényeket? Miért nem vették őket figyelembe, amikor pontosan tudták, ez lesz a következménye? Talán, mert pont ezt akarták? Hogy Putyin a saját önkezével tegye tönkre gyümölcsöző és rendkívül jó kapcsolatát az EU-val, ami 2014-ben nem jött össze?
Jelenleg Putyin a boszorkány, akit üldözni kell, mert vitathatatlanul ráégett ez a szerep. Ha megsemmisül, örömtáncot jár majd a világ és minden kezdődik elölről. Akkor majd egy kínai politikus veszi át a helyét, miközben a valódi bűnösök dörzsölhetik ismét a tenyerüket és tarthatják a markukat. Hányszor dőlünk be ennek a színjátéknak? Miért nem fogjuk fel, hogy nem az igazságot vetítik elénk, és mindig elleplezik az összefüggéseket? Ránk erőltetik az akaratukat még egy „akaratlan” háború formájában is.
Játszunk el a gondolattal, az egyetlen megoldás az lenne, ha olyat lépne az Unió, ami nincs benne a terveikben. Pl., ha (HA) az Unió nem Ukrajnával szövetkezne, hanem a saját érdekeit nézné és az oroszok mellé állna. Na, akkor tényleg kizökkenne a rendszer és elindulna a megszabadulás vagy kitörne a III. világháború. Sajnos, a második verzió a sanszos, bár ebben az esetben Kínáé lenne a döntő szerep. A politika épp ezért ismét a mismásolásra és a pillanatnyi taktikázásra hagyatkozik majd. A résztvevők arra játszanak, hogy megfeleljenek a média és a „jóemberkedés” által elbódított tömegek elvárásainak, a képmutatásnak, miközben lejárt szavatosságú fegyvereket és be nem vethető repülőket ajánlanak fel a vesztésre állóknak. A háttérben a játékosok talán tisztában vannak vele, hogy ez a háború nem az oroszok, az ukránok, hanem a háttérhatalom ellen folyik. Olaf Scholz legutobbi nyilatkozata minden esetre reménykeltő: „A tartós európai biztonságot nem Oroszország ellenében, hanem vele együtt kell kiépíteni.”
