Miért fontos egy tehetős ember alapítványának megfinanszírozni egy olyan mesekönyvet, ami enyhén szólva a nem igazán normális nemi identitást terjesztésébe próbál úttörő szerepet vállalni?

A szocializmusban nem volt szó a másság tolerálásáról, mivel azt sem tudtuk, hogy létezik. Homoszexualitásról csak osztálytársaimtól hallottam, épp ezért nem is vettem komolyan, annyira meseszerűnek tűnt. Mostanra eljutottunk odáig, ha egy nap nem hallok az LMBTQ-val kapcsolatos dologról, akkor orvoshoz kell fordulnom, mert biztos, baj van a hallásommal vagy a felfogóképességemmel. Ezt a témát – ráadásul - állandóan napirenden tartják, erőszakosan betolakodnak vele a hétköznapjainkba. Legutolsó nagy húzásuk a mesekönyv, „mássággal” megfűszerezve, átköltve, amivel a gyerekek nemi identitását célozták meg. Az akció olyan jól sikerült, hogy már újra kellett nyomni a kötetet.

A mesékbe való behatolás nem véletlen. A mesélés évszázadok óta a gyermek nevelésének, fejlődésének egyik könnyed, de hatékony módja. A mesék tanulságosak és mindig nevelő célzattal próbálnak rendet tenni a gyerekek fejében, morális alapigazságokat tartalmaznak, azzal a nyelvezettel és formával, amit ők megértenek és ami hat rájuk. A mesékre ezért emlékszünk nagyon jól. Korán beíródik a memóriánkba, az alaplapunk része lesz. A mesék arra tanítják a kicsiket, hogy használják az eszüket, legyenek talpraesettek, álljanak ki az igazukért és ha lehet, ne adják fel szorult helyzetben sem. Túlélésre és mérlegelésre serkenti őket.

A kisgyerek mindig feltétel nélkül megbízik a felnőttben. Nem kritizálja, nem bírálja felül, mert így marad életben. Ha a szülő normálisan viszonyul a gyerekéhez, s tételezzük fel így van, akkor nincs is másra szüksége a csemetének, csak arra, hogy anyukája, apukája vezesse el a felnőttség kapujáig, mert ez így történik emberemlékezet óta. A mesék átalakítása ezt a bizalmat, ezt a szent szövetséget próbálja kihasználni és gátlástalanul visszaélni vele. Igyekszik a gépi kódot hamis formában beültetni a kis memóriába. Ennek eredménye akár az is lehet, hogy növekszik az eltérően hozzáállók száma a társadalomban, ahogy az már a nyugati nyitott kultúrákban megfigyelhető.  Az utóbbi évek liberális tolerancia hadjárata a homoszexuálisok és aberráltak számának növekedését eredményezte tőlünk nyugatabbra. Ezek az emberek pedig nem fognak érdemben szaporodni, a tendencia a népesség csökkenés, a kihalás irányába mutat, amivel igazolni lehet a délről érkező vérfrissítés létjogosultságát.

A másság mindig egy lépéssel beljebb kerül az életünkbe és ma már ott tartunk, hogy szinte szabadkoznunk kell, ha nem születtünk másnak. Ha pedig másképp gondolunk a másságra, vagy kimondjuk azt, hogy ez egy terméketlen terület, akkor kiírjuk magunkat az emberi társadalom margójára.  Olyan szintű a nyomás a normalitáson, hogy lassan elérkezünk a pólusváltáshoz. Ez a cél.

Egy társadalmat át lehet nevelni, ha lassan is. Erre jó példát szolgáltatunk mi, magyarok, akik 70 év alatt jutottunk odáig, hogy alig tudunk megszabadulni a szocialista agymosástól. Itt az SZFE ügy, ami teljesen abszurd. A fiatalok a szocializmusból megmaradt káderek restaurációs céljaiért mennek szembe a modernizálást és változtatást kínáló kormánnyal. Kiállnak és azt hangoztatják, hogy nem kell haladni a korral. A fiatalok mindig az új érdekében gerjesztettek lázadást a régivel szemben. Ebben az esetben még ezt az ösztönös, önvédelmi reakciót is képes a liberális elit átírni a gyerekek fejében. Persze, azt hangoztatják, hogy ez a korosztály már nem gyerek, pedig pont ez az akció mutatja, hogy azok, mert nem képesek használni a fejüket, engednek az uszításnak.

A társadalmakat folyamatosan mérgezni kell. Az a társadalom, amelyik normálisan képes működni nehezen verhető át hamis hitelekkel, nem lehet irányítani korrupt politikusokkal és lehetetlen elvenni a termelőeszközeit. Ha nem adósodik el, nincsenek árulói és vannak termelőeszközei, akkor védett a nemzetközi globalista mohóság ellen. Ilyen társadalom mostanra nem létezik. A demokrácia egy olyan intézmény, ami látszólag függetlennek mutatja magát, de közel sem az. Ugyanis a kampányhoz pénz kell, a pénzt meg jobbára kölcsönzi valaki vagy valakik. Ez a gyenge pontja, de ez az apró gyengeség olyan sérülés, mint a Titanic oldalán a lék. Az egész monstrumot elpusztítja, pedig elpusztíthatatlannak látszik.

A normalitás a globalizáció ellensége, amit minden szinten nyír, tilt és tagad. A lokalitásokat le kell gyűrni, mert az utolsó szalmaszál, amibe az emberiség (részben) független része még kapaszkodhat. Ha, ez is elesik, megszülethet a világállam, ami minden és mindenki felett hatalmat gyakorol majd. Az elől nem lehet elmenekülni más földrészre. Azok, akik jelenleg a lokalitás diktatúrája ellen küzdenek pont a világelnyomás malmára hajtják a vizet. Azok, akik az SZFE modernizálása ellen és az internacionalista, szocialista tanáraik rehabilitálása mellett törnek lándzsát egy még nagyobb veszedelem szálláscsinálói. A félművelteket, a nem gondolkodókat a legkönnyebb csatasorba állítani az önmaguk érdekei elleni harcban – ami most a nácik, azaz a lokalitás ellen folyik. Ez a szocializmusból átörökített osztályharc, amit ez a réteg észre sem vesz. Ez a harc az, amivel a kulákokat, orvosokat, saját nagyszüleiket ugyan ez az ordas és kapzsi eszme elpusztította.

A liberalizmus a kezdeti időszakban egy konstruktív és nagyon szabad eszmerendszerként jött létre. Manapság a döntésképtelenség, a kirekesztés, a vélemény diktatúra szinonimájává silányult. A destrukció és a rafinált bomlasztás tudománya lett, a szabad eszmeáramláshoz, toleranciához, a véleménynyilvánítás szabadságához már semmi köze. Gumifogalmakat, tartalmatlan, de jól hangzó kifejezéseket használ, mint a jogállamiság, amit bármikor fegyverré alakíthatnak. Ezt a csapdát jó előre elhelyezik a rendszerben és adott időben élesítik. De önmagában ez nem elég, kettős mércét is alkalmaznak. Fogalmainkat tabusítják ha már nem hiszünk a hazugságaiknak. Ergo, a jogállamiságot csak ők kérhetik számon, fordítva szinte terrorizmusnak számít. Apropó terrorizmus. 

Emlékezzünk vissza az Öbölháborúra, amikor „megbízható”, „demokrata” politikusok hazudtak kánonban a világ közvéleményének szemébe a tömegpusztító fegyverekről. Aztán felszabadították az elnyomás alól az olajdiktatúrákat a „demokratizálás” kifejezés leple alatt, több millió ember életét kioltva. Akkora káoszt és szegénységet hagyva maguk után, ami a „rabság” idején sem volt. A liberalizmus ordas eszmévé vált. Amikor lelepleződik, előkapják az „összeesküvés elmélet” bevált bélyeget és még azt is letagadják, amiről tévéfelvétel készült. Természetesen a legnagyobb demokraták mentik ki pénzeiket offshore cégekbe is, mivel a törvények csak a gyengékre, szegényekre, de leginkább a törvénytisztelő állampolgárokra vonatkoznak.

Tehát miért fontos a másság és a nem normális hozzáállás terjesztése? Mert akinek nem normálisan sok anyagi erőforrása van, azt a többségnek berzenkedés nélkül el kell fogadnia. Ez a hatalom és az alávetettség viszonya. Mára akkora vagyonok gyűltek össze a globalista oldalon, amivel kontinenseket lehet elmozgatni a Földön. Ez még mindig nem elég. Mások mohóságának elfogadására, a máságra trenírozzák a társadalmat. A deviancia és a kivételezés, a többségre obtrojált szabályok kifosztó rendszerét működtetik. Létrehozták a kevert és identitás nélküli társadalmat a tengeren túl. Ez a társadalom tökéletesen kiszolgáltatott a tőke nyomásának. Két legyet is ütnek vele egy csapásra. Megosztanak és uralkodnak. Nem a kisebbség alkalmazkodik a többséghez, hanem pont fordítva. Ennek a folyamatnak a része az SZFE botrány, az aberrált mesekönyv kiadása, a nemzettagadás divatba hozása az Európai Egyesült Államok vízió, a jogállamisági eljárás és meg sok más nagyon elbaltázott folyamat.