Nemrég az autópályán eszembe jutott, ellenőrizzük le, van-e pályamatricám. Megkértem a feleségemet – mivel vezettem – nézze meg az alkalmazást, ami azonban nem indult el. Nagyjából 26 éve vagyok ugyan annál a szolgáltatónál, amikor szerződtünk nem voltak appok, mindössze tárcsázni lehetett. Ma már alapkövetelmény, hogy működjenek. Felhívtuk az ügyfélszolgálatot, ahol sikerült túlvergődni a Mesterséges Intelligencián (MI). Az ügyintéző pedig biztosított róla, hogy a rendszerükben nyoma sincs a két keresett vármegyematricának. Nem volt más megoldás, megálltam, megvettem a matricákat a benzinkúton, képéért. Mikor hazaértünk, napokkal később, megnéztem a számlát, hát persze, hogy ott volt a két vármegyematrica, immár duplán, kifizetve. Panaszt tettem a mobilcégnél, mire az ügyintéző közölte, hogy ballagjak be az autópálya ügyfélszolgálatra és kérjem vissza tőlük. Erre kissé felment a vérnyomásom, ugyanis tudni kell, az autópálya üzemeltetés ügyfélszolgálatán mindent csak személyesen lehet intézni, telefonon nem. Egy darab ilyen intézmény van, az M3 kivezetőn. Másrészt, nem azért használtam és fizettem ki egy kényelmi szolgáltatást, hogy mindennel, utazással, sorban állással együtt 3 órát elpazaroljak az életemből. Mivel hangosabban adtam hangot a nemtetszésemnek, hiszen ideges lettem, a telefonos fickó figyelmeztetett, ne sértegessem, mert lerakja. Kérdeztem, hogy mitől lennék nyugodt, amikor mindent elszúrtak és még velem akarják ledolgoztatni. Másrészt, idézze vissza konkrétan, miféle sértő kifejezést használtam rá. Mindegy. Kitöltötte a formulát és letettük.
Korában is volt problémám a szolgáltatóval, amikor külföldről meg nem érkezett MMS-eket fizettetett ki velem borsos áron, miközben azt hazudta, hogy az apám állította el a fogadó telefont, amihez annyira nem ért, hogy örülök, ha a frissen küldött képeket meg tudja nyitni. A másik panasszal kapcsolatos események azzal indultak, hogy a társaság elrontotta az elszámolásomat, túlfizettetett, így hónapokig nem küldtek csekket. Aztán kaptam egy ultimátum SMS-t, hogy hátralékom van a mobilszolgáltatásommal kapcsolatban. Napokon belül fölhívtam az ügyfélszolgálatot, ahol az MI, az automata közölte, hogy 0, azaz nulla forint tartozásom áll fenn. Az SMS értesítést megismételték, de ekkor már nem vettem komolyan, hisz az előzőnél is falsnak bizonyult. Egyszer csak kikapcsolták a kimenő hívásaimat, aminek borsos költségeit – visszakapcsolási díj – velem akarták megfizettetni, annak ellenére, hogy összevissza vagy félretájékoztattak. A panaszt elutasították, mivel szerintük nem jogos. De mi az érdekes ebben az egészben? Nem is érdekes, hanem vérfagyasztó.
Az eljárás úgy zajlik, hogy a szolgáltató – aki ellenérdekelt fél egy vitás kérdésben – alkalmazottja felveszi a panaszt, úgy, hogy a panasztevőnek vagy károsultnak semmiféle másolatot nem küldd az egészről. Tehát nekem, neked egy vadidegenbe kell megbíznunk, úgy, hogy pont annak a társaságnak fizetett alkalmazottja, akinek érdeke, hogy kiderüljön, te vagy a hibás. Majd a szolgáltató – az ellenérdekelt – egyik alkalmazottja kivizsgálja a panaszt és ha akarja el is utasítja. Ezután lehet a fogyasztóvédelem helyett a kormányhivatalhoz fordulni. A kormányhivatalnak semmiféle szankció nincs a kezében, nem tudja büntetni a szolgáltatót. Megkéri. Nem nevetséges? Kizárólag a cég dönt arról, hogy vállalja e a felelőséget a történtekért vagy nem. Ha nem, akkor legfeljebb bíróságra mehet az ember pl. 10-12 ezer forintos csip-csup ügyek kapcsán, amit nyilván nem fog megtenni, amikor egy ügyvédi felszólítás is 30-50 ezer forint, amit a bíróság nem köteles megítélni. Franciaországban pl. nem is szokták. Tehát, ha nyersz egy pert, akkor a költségeit viseled és ha magasabbak, mint a vitatott, akkor bizony, rosszul fogsz kijönni belőle. Ők már a „demokrácia” magasabb fokán állnak. Másrészt, ha pl. egy Madridi szállodával állsz vitában akkor bizony csak helyben, az illetékes bíróságon indíthatsz eljárást, azaz Madridban. Tetszik érteni? Tetszik tudni?
Az Európai Uniós jogharmonizáció a korábban megbuktatott TTIP (https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/priorities/eu-usa-szabadkereskedelem/20150202STO18324/mirol-szol-a-ttip) szerződés egyenes leágazása, ami hazánkban is szép lassan életbelépett. A TTIP a globalista, transznacionális cégek érdekeit szolgálta volna az állampolgárokkal szemben. Totális jogfosztás (https://www.youtube.com/watch?v=bNZfNT8T4F8), ahogy a fenti példákból kiderül. Az egyezmény garantálta volna, hogy a cégek már a jog területén is teljes előnyt élvezzenek a fogyasztóikkal szemben, maguk dönthessék el, hogy mi a jogos panasz és mi nem. Kiiktatják a könnyű jogi képviselőket, azaz a fogyasztóvédelmet és kiherélik a kormányhivatalok erre vonatkozó szankcionálási jogait. Azt hittük ez a téboly elmúlt. De, nem. Itt van és már látens módon működik. Csak a konkrét esetekből derül ki, de azokból kristálytisztán.
Milyen jogállam az, ahol egy elfogult és ellenérdekelt szolgáltató a maga sorsáról dönt, ahol nincs jogorvoslati szervezet, fogyasztóvédelem, hogy ne a bíróságokra kelljen aprópénzért sorakozni, horribilis költségekért? A jogszolgáltatás belefulladna, ha minden ezres tételért ott kellene megküzdeni. Arra megy az egész, hogy fogadjuk el, ha becsapnak, lenyúlnak bennünket. Szóval, ébresztő. Álljunk ki a jogainkért és állíttassuk vissza a súlyos szankcionálási joggal rendelkező Fogyasztóvédelmet, különben ezt a lopakodó elnyomást a nyakunkba rakják még inkább, hiszen, ez még csak a kezdet.
