Az amerikai film súlyos válságba került. A Marvell univerzum meghozta, kiváltotta azt, amire létrehozták, infantilizálta és igénytelenítette a közönséget. Két, viszonylag friss alkotás mutatja ezt a tendenciát, a Tenet és Az éjféli égbolt.
Az éjféli égbolt első pillantásra egy George Clooney nevével fémjelzett költői darabnak tűnik. Szépen fényképezett, lassan hömpölygő dráma. Igazából negatív kicsengésű utópiának szánták a Föld pusztulásának bekövetkezéséről.
Valamiféle katasztrófa hatására a levegő belélegezhetetlenné válik az összes kontinensen. A halálos lég kivédhetetlenül terjed mindenfelé, de a sarkokat éri el legkésőbb. Augustine (Clooney) egy világhírű tudós az Antarktiszon ragad, talán egyetlen túlélőként. Megpróbálja az utolsó visszatérő űrexpedíciót figyelmeztetni a bajra. Természetesen a saját rádióantennája nem elég erős, így ki kell merészkedni a viszonylag biztonságos bázisról a kíméletlen és élhetetlenné vált Föld felszínére. Időközben egy másik túlélő is előkerül, egy 5-6 éves kislány, aki sosem szólal meg, illetve csak egyszer. Augustine bejárható távolságon belül talál egy bivaly erős rádió berendezést, ami végre megfelel céljának. A kislánnyal több kalandon keresztül elvergődnek az adóig és Augustine teljesíti utolsó küldetését, figyelmezteti az űrhajót, forduljon meg és érjen át az újvilágba, amit nem mellesleg ő fedezett fel korábban. A hajón nem más navigál, mint saját lánya, aki nem tudja, hogy ő az apja. A titokzatos kislányról kiderül, csak Augustine elméjében létezik és a lánya az, csak gyermekként. A menekülő jármű fedélzetén az ötfős legénységből a film végére kettő marad, Augustine lánya terhesen és a fekete kapitány. Ők alkotják majd az újvilágot benépesítő első telepeseket.
Rögtön látható, hogy ez egy Noé bárka történet. Volt ebből már számos, de ez a fajta értelmezés originális. Mivel Clooney a főszereplő, az egyik producer és a rendező is, ezért nagyon fontos politikai üzenet is található az egész mögött. Clooney csak mostanában kezdett politizálni, senki sem kényszerítette rá, önként vallott színt. A klímakatasztrófa egyértelműen a baloldal üzeneteinek fontos eleme. A klíma, mint ostor, Kínával szemben nagyon hatékony lejáratási forma, ugyanis, ahol a legtöbb az üvegházhatású gáz, ott a legmagasabb a termelés mértéke. Tehát, ha valakik pl. Kínát kívánják gazdasági lejtőre tenni, azok a klíma hisztériával fognak előhozakodni. A korlátozás termelékenységcsökkentéssel jár, egyértelműen. Érdekes, hogy zöldbe burkolt vörös kifogással kritizálják a legvörösebb államot azok, akik a legkapitalistább módon igyekeznek kizsákmányolni mindenkit a Földön. A globalisták minden eszközt bevetnek, hogy fenntartsák a fenntarthatatlan, évi 10%-os gazdagodási rátájukat. (Mi vezet igazából a Föld pusztulásához?) A klíma hiszti természetesen univerzális, hiszen a nemzetállamok ellen is bevethető. Nemzeti kormány nem lehet környezetbarát, ez a nemzeti identitásából fakad, hiszen a nemzeti nem globális, a felmelegedés pedig általános (globális) probléma. Értjük?
A film vége felé a kormányos szájából elhangzik a kulcsmondat, kockázatosabb otthon maradni, mint egy új dimenziót kipróbálni, ami sokkal veszélyesebbnek látszott korábban. Ez egy elég furmányos megközelítés, de valahonnan ismerős logika. "Mindennek meg kell változnia, hogy minden a régiben maradhasson" Metternich féle gondolat, amivel stabilizálni próbálták a Habsburgok ingatag helyzetét a XIX. század vége felé. De nézzük, hogy mit jelent ez a film kontextusában. Amennyiben az emberiség tönkretette a Födet, akkor keresni kell egy új bolygót, ahol ismét berendezkedhet ugyan ez a pusztító logika, azaz újratermelhető a globalizmus és ismét lerabolható néhány ezer éven keresztül. Nem bájos? A gyönyörű, béketeremtő gondolatba csomagolt világpusztító gondolat. De ne felejtsük, a Földet nem az emberiség teszi tönkre, hanem a globalista, mértéktelen fogyasztási szemlélet. Azaz a Föld urai, akik gazdagsága semmihez sem mérhető, egyre többet akarnak profitálni, ezért egyre többet termeltetnek és fogyasztatnak a társadalommal. Egy öngerjesztő, önmagának ellentmondó folyamatba kergetik a szerencsétlen, megzavarodott emberiséget, akiket ki is akarnak zsákmányolni – ahogy Kínát – meg fogyasztóként is akarnak használni. Nem érdekli őket, hogy a termelés növelése egyre pazarlóbb életet és egyre fokozódó fogyasztást generál, ami duplán károsítja a környezetet, mivel a versenytárs megvette a legújabb és legdrágább yachtot magának, helikopterrel. Ez a lényeg. A primér irigység és hatalomvágy, amit most Clooney segítségével a fosztogatott emberiség nyakába akarnak varrni.
Itt azonban nem áll meg az zűrhajó. Az új társadalom, az új világ, új világrenddel hozandó létre. Mesterséges környezetből induló, mesterségesen kevert emberiséggel. A fekete kapitány és a fehér kommunikációs tiszt, mint Ádám és Éva létrehozza az új telepeseket, akiknek már nincs identitása, hiszen attól totálisan elszakították őket. Akiknek van, azok minden veszély ellenére visszatérnek a Földre és értelemszerűen el is pusztulnak. A bárkán csak a színtiszta, lelkileg teljesen sterilizált egyéneknek van hely. A kapitány gyökereiről szó sem esik, hiszen ő afroamerikai, aki rabszolgák leszármazottja. A lány pedig még azt sem tudja, hogy ki az apja, és ezt a tudós, az utolsó pillanatban sem árulja el neki. Aljas indokból megfosztja saját múltjának egy olyan darabjától a saját, édes lányát, ami köthetné valamihez.
Nézzük hát, mi a jó George üzenete a számunkra, aki a leg békeszeretőbb világpolgár, aki csak egy diktatúrával szemben megnyilvánulhat. Tehát, a klímakatasztrófáért nem a mérhetetlen pénzügyi étvágyú pénzelit a felelős, hanem az emberiség. Ha a Földet meg akarjuk menteni, akkor Kína gazdasági szárnyalását lassítani kell, de úgy, hogy közben a pénzesek még több pénzhez juthassanak. Ezt csak úgy lehet elérni, ha kevesebbet fizetnek a kínai munkásoknak és olcsóbb lesz a termelés, de a megrendelők – akik vajon kik? – kicsivel nagyobb profitot tehetnek zsebre. Ebben az esetben a klíma már öngyógyúl és minden jóra is fordul pár évre, amikor is újabb költségcsökkentéshez érkezünk, mert a konkurencia pl. űrturizmusra adja a fejét. A tendenciát azonban követni illik! Természetesen minden pénzek gazdája nem szereti az önálló gondolkodást, a függetlenségi törekvéseket, ezért a nemzetieskedést sem. Jobban örül a kevert, identitás és cél nélküli társadalomnak, ami kulcs ahhoz, hogy mindenkit érdemeinek megfelelően használhasson. Kedves George, már csak az nem derült ki, hogy önállóan vagy megrendelésre vagy ennyire aljas?
Nézzük a Tenet című alkotást. A forgatókönyvet és a rendezést az Eredet alkotója, Christopher Nolan jegyzi. Már a történet összefoglalásával is bajban vagyok. Kezdjük ott, hogy a Tenet nem jelent semmit csak azt, hogy valami veled van, vagy ellened. Telitalálat abból a szempontból, hogy az egész életünk ilyen, ez azonban kevés a katarzishoz. A névtelen főhős, akit John David Washington alakít, elkezd nyomozni egy bűnügyben, de furcsa dologra bukkan. Egy üres revolverből kilőtt sorozat visszatöltődik a tárba, azaz valaki egy olyan technológiát alkotott, ami visszafelé is képes haladni az időben. A logikai buktató csak ott van, hogy ezt egy pisztoly elsütésével elő lehet idézni, azaz nincs hozzá rendelve semmi olyan megfogható dolog, ami ezt kiváltaná. Pl. a levest is kilapátolhatná a gyomrából önkényesen, mégsem teszi. A dramaturgiai rendszer úgy van felépítve, hogy nagyon nehéz ezt a kiváltó okot, azaz a logikai kapaszkodót meglelni konkrétan a dramaturgiában. Így viszont nem működik az egész. Minden idegszálamat megfeszítve figyeltem, hogy tetten érjem azt a fordulópontot, amikor az inverz és a normális működés elválik egymástól, de nem tudtam rájönni, mi, mitől van. Bemondásra működik az egész, ami valóban jó lehetne, de a védekezés túl könnyű lenne ellene, mert így nyilván statikus, csacska szópárbajjá silányulna az egész izgalmassá izzadott történet. Szóval, alapból baromság az egész, mégis itt válik érdekessé. Arra utal, hogy az alkotó olyan szinten szakadt el a realitástól, hogy képtelen emberi történetet alkotni. Nem is csodálom. Ha valaki extra jólétben nőtt fel és mindene folyton megvolt a világon, az miről csinálna filmet, mint a nagy semmiről? Nincs probléma, nincs konfliktus, akkor jön a kiüresedett látványattrakció.
A Tenet tipikus látlelete a nihilnek. Annyira öncélú és öntörvényű az egész, hogy a néző csak találgathat, hogy hol hagyták ki belőle. A végén természetesen megmenekül a világ egy olyan katasztrófa árnyékából, ami annyira absztrakt, hogy át sem élhető. Ezen a ponton találkoznak Clooney-val. A valóságot ma már nem érzékszervekkel tapogatjuk le, hanem megmondás alapján. Ők most megmondják neked, hogy a valóság ez, és ha a valóságról alkotott illúziódat inverzzé teszik, akkor meg az. Bármit bedumálhatnak neked, ha rájuk bízod magad, márpedig neked nincs más választásod. Miért? Mert nincs vagy nem lesz konkurencia. A konkurencia nem egy alternatív érvrendszer, hanem egy ellenség, amit el kell pusztítani.
A Tenet arról szól, hogy egy haldokló orosz milliárdos magával akarja rántani a világot a pusztulásba. Azon dolgozik, hogy halála mindenkié lehessen. Arra fecsérli erőforrásait és kivételes tudását, hogy öngyilkos játékszert hozzon a világra, még saját családját, feleségét, gyermekét sem kímélve. Létezik ennél mértéktelenebb és önzőbb gonoszság? Csak egy. Az, aki mindent globálisan uralni akar végtelen gazdagsággal és közben mindenki mást azzal vádol, amit maga követett el. De róla nem készülhet film. Természetesen, nem véletlen hogy a Sátán orosz. Mert minden, ami rossz, csak abból az országból származhat. Csak nem azért, mert oda a globalizáció képtelen betenni a lábát? Áh, minő légből kapott feltételezés!
